Az Alfa Romeo márka 110. szülinapja az év egyik legfontosabb évfordulója. Az Alfa a világ egyik legnagyobb múltú autógyártója, amely ügyel is a legendás örökség megőrzésére. Ennek köszönhetően az Alfa (illetve az konszern FCA Heritage részlege) nemcsak az európai oldtimer-rendezvények stabil pontja de egyúttal a gyűjtők kedvence is.
1910 június 24-én alapították meg az Anonima Lombarda Fabbrica Automobili céget (A.L.F.A., olaszul még a Lombardiai Autógyárt Zrt rövidítése is jól hangzik, bakker). Az első modelljük a Giuseppe Merosi által tervezett 24 HP, ezt az autót az FCA Heritage standján is kiálíltották a Rétromobile-on).
Öt évvel később a vállalat neve Alfa Romeóra változott, amikor Nicola Romeo átvette az irányítást. Azóta a márka rekordmennyiségű versenysikert aratott az évtizedek során (több hullámban is), bevezettek pár úttörő technológiát és tekintélyes díjakat zsebeltek be izgalmas modelljeikért.
Ezek az autók még mindig rengeteg érzelmet csalnak elő, és Alfa születésnapja az egész év során és szerte a világon autósrendezvények és múzeumok kiemelt témájává vált. A nagy autókiállítások tematikus standokat villantottak, és több múzeum is jelentett be a Alfa Romeo tárlatot 2020-as naptárában. A koronavírussal miatt ezek egy része ment a levesbe, de eredetileg az Autoworldtől és Sinsheimig rengeteg előkészület zajlott.
Most, hogy a járvány okozta káosz kezd lecsillapodni, annyi már látszik, hogy egy-két első osztályú rendezvényt már végleg töröltek erre az évre, és persze meglehetősen bizonytalan a többi autós rendezvény jövője is. Biztonságosabbnak tűnik ezért a múzeumok felkeresése, ahol a távolságtartás megoldható(bb), és a kiállítások is hosszabb ideig tartanak, így egy pár hetes kényszerszünet nem tenyereli telibe az egész programot.
Párszor már írtam a Sinsheimben található Autó- és Műszaki Múzeumról (ezen felül egy frissebb megemlékezés angolul is olvasható). Sinsheim egy igen sokoldalú közlekedési múzeum, amelyben a kerékpároktól a vonatokon és tankokon át a Concorde szuperszonikus utasszállító repülőgépig mindenfajta jármű fellelhető. A főépület több tucat izgalmas közúti és versenyautót tartogat, köztük számos F1 versenyautót, meg persze néhány szupersportkocsit és klasszikust. Ahogy az már messziről látszik, nemcsak az autóőrültek találják meg számításukat Sinsheimben.
Ez a múzeum minden autóőrült és haditechnika-rajongó számára kihagyhatatlan, de egyúttal az egyik legcsaládbarátabb múzeum is. Bejártam jópárat a világ legjobb autó-múzeumai közül, és nem egyszer gondolkodtam el azon, hogy egy gyerek mi a fenét is kezdene a sok érinthetetlen műtárggyal.
Sinsheim és speyeri testvér-múzeuma igazi gyerekparadicsom. Fel lehet mászni a Concorde-ba, kipróbálni egy sor szimulátort, és 10-15 méteres csúszdákkal lehet távozni egyik-másik repülőgépből. Ha bármit is fel lehetett hozni kritikaként az a túlzsúfolt csarnokok áttekinthetetlen rengetege Sinsheimben.
A fentii problémát orvoslták Speyerben és ez a szándék látszik a Mythos Alfa kiállításon is, amely egy vadiúj, kifejezetten ennek a kiállításnak épített csarnokban kapott helyet. Egy ideje már tart, és a tervek szerint a jövő évig nem is zár be, így van még idő bepótolni.
A múzeum az Alfa Romeóval szoros együttműködésben állította össze a gépkocsiparkot, amely áttekintést nyújt az autógyár történetéről a motorsportban vállalt szerepéről és műszaki innovációjáról.
A tárlat összeállításába a gyári múzeum és a német Alfa importőr is besegített, a gyűjtemény egyaránt tartalmaz háború előtti mesterműveket és a legfrissebb modelleket a 2019-es modellévből. Olyan legendák parkolnak Sinsheimben mint a 30-es évek első felének abszolút alfahím (sőt Alfahím : ) ) verdája a 8C, a 6c Mille Miglia, olyan dizájnikonok, mint a Montreal, valamint az olyan méltán elfelejtett ritkaságok, mint az Alfa Romeo Matta katonai terepjáró, egészen a jelenlegi Giuliáig.
Az autókat kisebb pódiumokra csoportosították össze, és a felhozatal is sem állandó, amint azt a félig üres első pódium is szemlélteti. Ez esetben a kiállítás egyik leglátványosabb autója, az Alfa Romeo 6C 2300 Aerodinamica Spider igazoltan volt távol, mivel épp a Retro Classics-en kapta meg az Alfa Romeo stand fő pódiumát.
Szintén a Retro Classics-en sikerült (megint) találkozni a Stelvio Q4 Nürburgring rekordra felkészített (pl leszigszalagozott) példányával. 
A másik autó a pódiumon egy 1933-as 8c Zagato volt, az Alfa első igazi aranykorából. A 8C2300 sokak szerint minden idők egyik legsikeresebb sport- és versenyautója, köszönhetően annak, hogy nemcsak a versenypályákat uralta addig példátlanul, hanem a hírességek garázsait is.
A sikereket látva a világ elitje ment is megrendelni majd egy füst alatt gurította tovább a kor tuningműhelyeibe, a neves francia és olasz karosszériaépítőkhöz (mint a Zagato vagy a Figoni). Ha pedig ráuntak, két év múlva mentek vissza egy új karosszériáért.
A sok látványos 8c-t szeretne látni ajánlom a Lukas Hüni ez évi A Rétromobile standját. Ők olyan lenyűgöző Alfa-darabokat állítottak ki mint az elmebeteg két sornyolcassal arcoskodó Bimotore (Ferrari logójával) és még vagy 8 különböző sport- és versenyautóval. A linkelt cikk angolul van, de ha jól futnak ezek a cikkek akkor azt is összedobom magyarul az Autósságokra.
Sinsheimben persze ott parkol egy modernkori 8C is, egész pontosan egy 2011-es évjáratú Alfa Romeo 8c Competitzione (persze a nevével ellentétben eggyel se versenyeztek).
Az 8C Competizione, egy 500 darabos széria, Ferrari eredetű 4691 köbcis 90 fokos V8 motorral, amely 7000-es fordulatszámon 450 lóerőt ad le. Mondanom sem kell nem kellett annyit izzadniuk az 500-as kontingenssel mint a Lexusnak az LFA esetén. Ekkor még nem látszott hogy a márka mekkora mélyrepülésbe kezd Marchionne irányítása (inkább kavarása) alatt. 
Tekintettel az ikonikus név történetére, a nagyszerű kialakításra és a szilárd technológiai alapra, a modern 8C is gyorsan eljutott a felső kategóriás aukciókra és az odltimer-rendezvénnyekre.
Az utolsó modern darab egy eléggé szétvarrott 2003-as Alfa 147 GTA, nagyon nem gyári állapotban.
A jobb oldalon az első pódium egy érdekes kombinációt villant: a tornasor egy 2019-es Giulia Quadrifoglio változattal indít, teljes harci díszben. 
A következő stand egy 60-as évekből származó szálcsiszolt alumíniumkasztnit párosít, egy 2004-es Alfa 156 Q4 összkerekes hajtásláncával, nem mintha a kettő kompatibilis lenne : ) .
A következő verda a Hähn Motorsport által felkészített 1975-ös Alfasud versenyautó. 
Az első nagyobb pódium egy meglehetősen változatos kvartettet mutat be, a katonai terepjárótól a dolce vita cabrióig.
A 1953-as Matta katonai jármű tulajdonképpen egy olasz Jeep. Eredetileg Alfa Romeo 1900 M néven került forgalomba, és 1951 és 1954 között gyártották az olasz hadsereg megrendelésére. Később a gyorsan elterjedt becenevén vált ismerté az Alfa Romeo Matta (őrült, vagy dilis).
A következő darab egy piros 1954-es 1900 Super Sprint, amelyet egy fehér 1964-es 2600 Sprint és egy újabb, piros 1966-os 2600 Touring Spider követ.
A következő alakzat a személyes kedvencem, négy verseny- és sportkocsi parkol félig a falon. Az első egy korai 1922 Alfa RL, az Alfa első sportmodellje az I. világháború után. A sorhatos motorral felszerelt RL akkori léptékkel igazi kasszasiker volt, teljes példányszáma meghaladta a 2600 eladott autót.
Az RL TF (Targa Florio) az RL versenyváltozata volt, amely kb fele olyan nehéz volt mint az utcai modellek, ráadásul feltekert motorral. Ezt az autót Ugo Sivocci vezette győzelemre, aki először használt fehér háttéren a zöld négylevelű lóherével dekorálta ki a kocsit, és amikor megnyerte az 1923-ban Targa Floriót, átvette a logót a nem kicsit babonás csapat is.
A fekete 1938-as 6c Mille Miglia a másik kedvencem, csak hogy képbe kerüljünk, a korábbi aukciós eredmények és becslések alapján olyan 2-3 millió euróra becsülhető a piaci értéke.
Ezzel amúgy a kiállítás középmezőnyében mozog. A jelenlegi csúcstartó Alfát amúgy pár éve láthattam Párizsban, 16,5 millió euró azaz ötmilliárd forintot ért meg valakinek. Utólag érthető is hogy miért nem nyitották ki nekem körbefotózni az aukció előtt : ) .
A sor végén egy újabb autó várja a látogatókat. A Giulia Super harci festése a márka 100. évfordulója előtt tisztelgett.
A következő stand négy elegáns kétajtóst villant a márka egy másik aranykorából, a’60-as’70-as évekből.
A leglátványosabb közötük a felettébb különleges Montreal, amelynek tanulmányváltozatát a 67. évi montreali világkiállításon mutatták be. Az eredeti koncepció szerint az Alfa Romeo Giulia TI 1,6 literes motorját és az Alfa Romeo Giulia Sprint GT rövid tengelytávú alvázát örökölte. A formatervet a tervezőzseni Marcello Gandininek köszönhetjük, aki akkor épp a Bertone stúdiónak dolgozott.
Az szériaváltozatot az 1970. évi Autószalonon mutatták be, a formához jóval méltóbb műszaki alapokkal. A végleges Montreal egy 2593 köbcis V8-as motort kapott, amely közel 200 lóerőt adott le, és köszönhetően a Tipo 33 Stradale és a Tipo 33-as versenyautó-prototípusban használt 2 literes V8-asnak.
A következő standon a Giulia két generációja és egy könnyűépítésű kupé, a 1600 Junior Zagato pihent. Az Alfa Junior Zagato a Giulia műszaki platformján alapul, de a sportos forma Ercole Spada keze munkáját dícséri.
Az autót 1969-ben mutatták be a Torinói Autószalonon, különböző motorokkal, kezdetben az egy duplavezérműtengelyes alumínium négyhengeres 1,3-assal indítottak majd csatlakozott az 1600-as végül egy nyitott Spyder.
A középső standon láttam a leglátványosabb autókat, valamennyi felsőkategóriájú, telivér szupersportkocsi vagy versenyautó ha jól tudom a gyári múzeumból. Az első egy kék 1940 6C 2500 SuperSport, amit az Alfa logó evolúcióját szemléltető paravánnak egészítettek ki.
Az Alfa Romeo 1900 C52 beceneve nagyon jól illik rá, a Disco Volante (a csészealj olasz neve, persze ez is jól hangzik, mint minden ami olaszul van ). Az elnevezés valójában egy sor kísérleti sportkocsit takar a’50-es évek elejéről. Ezeket a milánói Carrozzeria Touring karosszériaépítővel együttműködésben gyártották le, 2 literes, négyhengeres, teljesen ötvözött motorral. A tavalyi Zoute Councours kiállítására elhozták a modern utódot.
Már az ős-Disco formáját is szélcsatornában tökéletesítették, a kupéváltozat egy évvel később átépítést követően született meg. Összesen 4-5 jármű létezhet, értéke felbecsülhetetlen, és nem azért mert az értékük “eszmei”.
Még ennél is alacsonyabb példányszámban készült az 1989-es SE 048SP (na vajon ez is jól fog hangzani olaszul? : ) ).Az Alfa Romeo SE 048SP kódjelű versenyautóját az 1990-es évek elején fejlesztette, eredetileg a C. csoportba (ez a mai LMP1 megfelelője).
Az autó a teljes FIAT csoport közös erőfeszítését tükrözte, amely a Lancia LC2 versenytapasztalatiara és az Abarth versenyekben jártas szakértő közreműködésére épült. A C-csoport szabályozási kavarásai miatt azonban az autót soha nem nevezték be sehova.
A kiállítás a legendás olasz cég teljes történetét lefedi a 20-es évek elejétől a 2019-es modellévig, szinte minden kategóriával amiben elindultak. Az Alfa újra megnyitotta a gyári múzeumot (ami a világ egyik legjobb gyári múzeuma) az évforduló konkrét napján, de azt megelőzően Sinsheim a világ legjobb helyszíne volt az Alfa-rajongók számára.
Melyik volt a kedvenc Alfád? A végére íme egy kis közvéleménykutatás:
