Két hete sikerült egy újabb emlékezetes látogatást eszközölnöm Essenben az idén 51. alkalommal megrendezett Essen Motor Shown (az ünnepi ötvenedik sajnos kimaradt). Nem először írok a rendezvényről, két éve már sikerült abszolválni a rendezvényt, és maradandó élményekkel távoztam (bár ezek egy részéről azt kívántam bárcsak ne égett volna bele a retinámba).
Az EMS nem hasonlítható nemzetközi autószalonokhoz, de a szervezők mindent bele adnak és igyekeznek minden igényt kielégíteni. A pár órás sétám alatt megcsodálhattam a VW hegyi menő Pikes Peak rekorder elektromos ID R versenyautóját és a Porsche 919 evo Nürburgring abszolút körrekorderét, betekintést nyertem a driftbajnokság edzésébe, és megcsodálhattam a biológiai és műszaki szépség minden formáját (ahol nem csak a kabriók félmeztelenek), valamint borogattam szemeimet a tuning legsötétebb bugyrai után. A szervezők vártak pár ismertebb arcot is, a sztárvendég Ken Block volt, de számos szubkultúra rajongói is megtalálják vágyaik tárgyát a JDM-től (elvont japán belpiacos autók) a filmes autókig.
Az EMS nem egy hagyományos autószalon, négy különböző pillérre alapozza stratégiáját. A luxus oldtimerektől a széria autókon át a az elmebeteg tuningolásig és a telivér versenyautókig mindenki megtalálja a számítását Essenben. A négy témára felfűzhető gépjárművek százai remekül megtöltik az Essen Expo óriási csarnokait. Hogy éreztessem a nagyságrendet: térképen a kisebbnek ható 4-es csarnok egy drift shownak ad otthont, nézőtérrel együtt. A gyakran egymásnak is ellentmondó fenti témák amúgy jól ellensúlyozzák egymást, bár a standok kissé eklektikus elrendezése néha vicces kombinációkat eredményez. Személyes kedvencem amikor a topless testfestett hosztesz a hot wheels-es gyereksarok mellett próbálja kompenzálni az aranyszínű tuning VW Corrado szörnyűségét.
Oltimerek és egzotikus sportkocsik
Az 1. csarnokot a tökéletesen felújított elit oldtimereknek valamint drága és ritka sportkocsiknak tartották fenn (azért ezekből akadt az összes többi csarnokban is, csak itt nem rontotta az összképet más). A frissebb példányok is ritka és/vagy autótörténeti jelentőségű példányok, mint például a homologációs célokat szolgáló, gyakorlatilag rendszámos versenyautó Mercedes CLK GT1 vagy a Mercedes SLR AMG szupersportkocsi (egyetlen kereskedőnél rögtön két darab, és még egy szép példány a következő teremben). Ezeket a nemes gyűjteményeket már rendszerint szakemberek és restaurátorok gondozzák, egy-egy stand többnyire egy-két tucat autóból áll.
A specialsták között is kiemelkedik a Brabus, amely sokáig az elmebeteg teljesítmény-tuningjáról volt nevezetes, manapság egyre inkább aktív a klasszikus autók restaurálása és stílszerű tuningja terén. Frankfurtban az oldtimer standja ugyanolyan látványos volt, mint az új(szerű)t autókra szakosodott termékválasztéka (a hatkerekes G osztállyal vagy a csillagos eget mintázó tetejű tárgyalóbusszal).
A mennyiség és a minőség egyaránt letaglóz itt, az 1. csarnokban parkoló flotta piaci értékét néhány százmillió euróra saccolom. Nehéz is kiemelni konkrét darabokat, de nekem mg ebből a falhozatalból is különösen tetszett a Delahaye Coupé, amely annyira megelőzte a korát, hogy még ma is dögösnek hat.
Ugyanakkor ne várjon senki olyan látványos gyári standokat, mint a testvérrendezvény Essen Techno Classicán, ami gyakorlatilag egy nemzetközi autószalon oldtimerekkel. Ezúttal az egyetlen (félig) gyári jelenlét a Toyotának tudható be, a helyi kereskedő lelkes Toyota és Lexus standját a kölni Toyota központ által menedzselt Toyota Gyűjtemény erősíti. Aki még nem járt náluk feltétlenül nézzen be, minden hónap első szombatján nyílt napot tartanak.
A csarnok fő attrakciója, a rendezvény-szervező SIHA központi standja, olyan klasszikusokkal mint a sirályszárnyű 300SL és nyalánkságokkal, mint a Porsche 918 hibrid szupersportkocsi.
Az egzotikumokról nem is beszélve, egy Gumpert Apollo vagy egy Koenigsegg nem mindennapi látvány, a nagyon látványos Spykerek talán egyedi darabok is.
A csarnok erősítést kapott a sinsheim-i műszaki múzeumból is. Sinsheim lenyűgöző autós gyűjteményt őriz, a sirályszárnyas SL-től a Vector W8-ig, míg Speyerben a Jumbo Jet-től a Buran űrkompig a túlméretes járgányokat helyezték el. Ezúttal egy őrült hot rodot hoztak, ami bármelyik Mad Max film éke lehetne (víííéjt-víííéjt).
Sorozatgyártású járművek – kvázi gyári standok, beszállítók
Az EMS-nek is van egy része, amely egészen közel áll a hagyományos autószalonokhoz, akkor is ha nem mérhető azokhoz sem mennyiségben sem minőségben, mivel csak néhány márka vesz részt a helyi szintű képviselettel. Ebben az évben egy helyi Lexus kereskedés épített egy korrekt standot, amelyet a kölni Toyota gyűjtemény klasszikusaival erősítettek meg. Néhány példányt hoztak a jelenlegi modellsorozatból, de a tuningolt LC500-asok azért eléggé ellopják a show-t.
A Skoda standja állt a legközelebb áll ahhoz, amit egy nemzetközi autószalon a gyári kiállításától megszoktunk: a széria modellek mellett egy R csoportos Rallye versenyautó a Skoda esseni vezérmotívuma.
A Porschét a Motorsport részlege képviselte, szimulátorokkal és (verseny)szervízbemutatóval. Ez az a versenyrészleg ahol “díszítés” alapján valóban komoly értékesítés mehet. Ezen felül, a Porsche pár csarnokkal távolabb kiállította a 919 evo LMP1-es autót, ami még a nyugdíjazása után is tovább trollkodja a konkurenciát újabb abszolút körrekordokkal.
A Volkswagen jelenléte frissítő újdonság a párizsi betli után. Standjuk meglehetősen egyedi és látványos, az illusztris sztárvendég kellően kompenzálja az kis kiállítói területet. Aki nem ismerné, a WV ID R elektromos szörnyszülött tartja a Pikes Peak hegyi verseny abszolút rekordját. A rali világ valószínűleg még mindig gyászolja a Polo WRC távozását, de azért a Rallycross versenyautó világbajnoki címe jól mutatja a VW még mindig képben van. A Renault is a sport részleggel érkezett, kedvencem az új Alpine, annak utcai és versenyautó-valtozatát is elhozták.
Az EMS-en számos nagy beszállító részt vett, és az egyik legszebb standot a Toyo gumigyártó állította össze, lenyűgöző show-verdákkal, és vendégsztárként Ken Block részvételével. A Toyo igyekezett mindent kipiálni, a hoszteszektől az őrült terepjárókig. A Hankook rendszerint igyekszik felvenni a versenyt méretben és show-elemekben, visszafogottabb ázsiai hoszteszekkel és a látványos verdákkal, ugyanakkor teljesen más koncepciót követve.
Nagyjából itt jött el a félidő, ezért most tartok egy retorikai szünetet, a következő rész legalább annyira érdekes lesz de, egyes pillanataihoz azért kell majd gyomor. Aki nem bírja kivárni (amúgy van más nyalánkság is a sütőben), és bírja az angol nyelvet a folytatást megnézheti az egzostive-on, amíg össze nem sikerül hozni a magyar nyelvű posztot.
