Thursday, November 7, 2024
HomeHungarianA Berlini fal után 30 évvel tényleg ennyire hülyék vagyunk töriből?

A Berlini fal után 30 évvel tényleg ennyire hülyék vagyunk töriből?

Eredetileg egy kimerítőbb posztot terveztem ide a rendszerváltást elég jól dokumentáló német múzeumokból, de sem időm, sem kedvem nem volt most megírni, így következzék itt egy kivonat a lényegről.

Az elmúlt bő évben sikerült több olyan múzeumot is meglátogatni. amely megemlékezik az ő átkos 40 évükről. Nem ok nélül forrott össze az átkos szó a 40 évvel, mert az a “működő” szocializmus 40 éve igen tré volt minden országban, akár éheztek, akár lázongtak, akár vitték őket erőszakkal a birodalom túloldalára, ahol épp mások lázongtak. Szerencsére mostanra elég sok színvonalas múzeum állít elméket (vagy legalább tükröt) ennek a kornak.

Tavaly a PS Speicher került be a második nagy Európai autós túladagolásos körutamba.

Round trip to Wolfsburg: the second automotive overdose road trip

Aki nem ismerné ezt az autós zarándokhelyet, a 19. századtól a jövő német autóipari elképzeléséig sok mindent felölelő múzeumot egy magtárból (Speicher) alakították ki, meglehetősen igényes formavilággal és stílussal.

The PS Speicher holds more horsepower than I expected

Bár ez a vidék 1990 előtt is NSZK volt, Európa ezen a felén is állandóan emlékeztetnek arra, hogy Poroszországban vagyok. Az délnyugati végekkel vagy Hollandiával ellentétben itt már nem csak a latin népek konyhaművészete hiányzik, de már meg sem próbálkoznak azzal hogy vendég-szeretőnek tűnjenek.

1_dsc_3214.jpg

Érkezésem első reakciója egy figyelmeztetés volt, hogy hiába érkeztem egy órával a zárás előtt, ki kell fizetnem teljes díjat (ami így is maximálisan megérte, csak a teljesség kedvéért). A Lóerőtár hatalmas, csak a magtáras része 7 emelet és számos kisérőépülettel rendelkezik, ahol tematikus tárlatok várják a látogatót (vagy épp egy hidraulikus fékpadra ültetett Porschéba épített szimulátor).

5_dsc_3276.jpg

Ennél csak egy fokkal viszi tovább a porosz vendégszeretet a Wartburg Múzeum, ahol kártyával nem lehet fizetni, a kamerázást pedig külön felárral büntetik, tiszta berlini fal fíling.

dsc_2448.jpg

Amúgy a hely szelleme sajátos hangulattal ruházza fel a düledező gyártelepen kiépített színvonalas múzeumot.

The Wartburg museum is an AWE-inspiring relic

Melegen ajánlom mindenkinek aki megtapasztalta az átkost, még nosztalgiázni is fog a sosem létezett sportkocsik és tanulmányok láttán, mintha minden rendben lett volna.

dsc_2349.jpg

Zwickaunak állít némi kontrasztot az August Horch múzeum amely szerintem Németország egyik legjobb autós múzeuma (ami nagy szó, ismerve a konkurenciát).

The entire VW Group united at the Horch Museum

Ők ugyanazzal a profizmussal mutatják be a zwickaui Trabant (és vele a DDR) történetét, mint a nyugati márkamúzeumok hirdetik a most is sikeres prémummárkák nagyságát Münchenben vagy Stuttgartban.

dsc_2491.jpg

Persze lenyűgöző technika híján a hangsúly a történelmi emlékeken lesz. Konkrétan a kiállított dácsa visszahozta régi faszerkezetes római parti nyaralók illatát a gyerekkoromból.

dsc_2783.jpg

A díszletek tökéletesen hozták azt a fílinget amit ilyen tökéletesen sosem éreztünk mert vagy a hordozható Junoszty TV romlott el, vagy ház ázott be. Mondhatni jobb mint a valóság…

dsc_2680.jpg

De visszatérve, a PS Speicherre,a tárlat egyik legszemléletesebb szegmensében a kelet- és nyugat-német gazdasági folyamatokat szemléltették egy látványos párhuzammal.

6_dsc_3199.jpg

A lehető legjobb kiindulási pont egy olyan autópáros, amely bár ugyanúgy néz ki, egy világ választotta el őket. Vagy legalábbis a berlini fal…  Az baloldali verdán az Auto Union négykarikás logója csillog, ez volt a DKW márka jövőbeli reménye, amelyet a háború elején fejlesztettek ki, aztán volt jobb dolguk is az elkövetkező 4-5 évben.

6_dsc_3200.jpg

A jobb oldali verda az újonnan alapított kelet-német ipari konglomerátum, az IFA jelvényét viseli. Az IFA F9 egy kompakt családi autó volt volt, amelyet 1950 és 1956 között gyártottak kelet német , amíg feladták a kifinomult nyugati technológiát és valami visszafogottabbat választottak a Wartburg formájában.

6_dsc_3202.jpg

Az F9 modell először az egykor az Audihoz tartozó zwickaui gyárban készült, majd néhány évvel később az eisenachi üzembe költöztették. Mondanom sem kell egyik gyár sem az a munkáshatalmat szemléltető zöld mezős beruházás, előbbit az Auto Uniontól, utóbit pedig a BMW-től államosították.

 10_dsc_3441.jpg

Persze nyugaton sem volt könnyű, ezt a Speicher világraszóló mikroautós gyűjteménye remekül szemlélteti. Próbáltak kereket és motort tenni minden dologra amiből egy kis fantáziával mobilitást lehetett remélni, mint a Henkel (nem a mosópor), a Messerchmidt (nem a vadászgép)…

12_dsc_6648.jpg

Vagy épp a mikroautók BMW-je a BMW Isetta, amelynek egyterű változata az utolsó kétajtós BMW amit senki sem kívánna meg.

6_img_20160827_112335_1.jpg

Aztán az alagút vége felé ott egy 1979-es táblázat a két ország megélhetési viszonyairól. Addigra egy átlagos nyugat-német alkalmazott körülbelül heti 400–600 német márkát keresett, keleti testvére pedig kb. -230 -340 Márkát (akkoriban 1: 1 átváltási árfolyamhoz volt kötve a DM-hez, persze ezt senki sem gondolta komolyan, főleg a kelet német állam, akit bővebben érdekel olvasson utána a nem-konvertibilis deviza kifejezésnek).

6_dsc_3257.jpg

Miközben a szerencsésebb Johann körülbelül 10 000 DM-ért vásárolhatott egy golfot, kevésbé szerencsés testvére csak a Trabant 601-et szerezhetett be, mintegy 8000 keletnémet márkaért. Az, hogy egy olyan szánalmas autóért, mint a Trabant többet kellett dolgoznia az egy dolog. Az sokkal meredekebb hogy ezen az áron csak 10 év várakozás után juthatott hozzá „álmai autójához”.

dsc_2779.jpg

Talán vigaszt jelenthetne hogy a keleti munkavállaló a legtöbb élelmiszernél barátibb árcímkére számíthat. Mindazonáltal azok, akik kommunista rendszert megtapasztalták, derengeni fog, hogy a szabott árak elég ritkán működtek, és fekete vagy a szürke gazdaságban az árak igencsak elrugaszkodtak az állami fizetésektől.

6_dsc_3208.jpg

Lehet hogy a fenti kissé random gondolatcunami eléggé rögtönzöttnek hat, de most ennyire volt időm, a berlini fal ledöntése egy történelmi pillanat, amit a mai „módszerváltózós” tinik nehezen fognak megérteni, de igenis kumma nagy dolog hogy végre megint ott vagyunk a világ jobbik felén.

The Editor
The Editor
A non-partisan yet active car-maniac.
- Advertisment -

Latest articles

Recent Comments

Christopher Robson on Hypercars in Maranello
The Editor on XC60 speed
The Editor on XC60 speed
béla on XC60 speed
béla on XC60 speed
béla on XC60 speed