Vasárnap zárta kapuit a második alkalommal megrendezett brüsszeli Interclassics. A kiállítás szervezői azonban nem kezdők, referenciájuk a Maastrichti Interclassics, amely az egyik legnagyobb európai regionális oldtimer-kiállítás. Az év elején már írtam egy beszámolót a felettébb impozánsra sikeredett maastrichti Interclassicsról, és már Antwerpenben is volt egy hasonló kiállítás. Belgiumban azonban annyi odltimer akad, hogy simán elférne még két ilyen rendezvény, ezért meglehetősen komoly várakozásokkal készültem a brüsszeli rendezvényre.
A rendezvény poszterek alapján nem is nézett ki rosszul, a szervezők két fő tematikus tárlattal is készültek. A nagyobbik gyűjtemény a Spa-Francorchamps-i pályán valaha döngetett neves versenyautókat fűzte egy 2×2 tornasorba. Akadt itt a BMW lenyűgöző M1-eséből (Hans Joachim Stuck szolgálati autója) éppúgy, mint Ralf Schumacher és Thierry Boutsen F1-es torpedója, egy Jaguar XJR 14 Le Mansból de akadt néhány a letűnt korok légterelőben szegény lélekvesztő szivarjaiból is.
A másik válogatás témája a törpeautók világa. Ez egy másik véglet, ahol egymást váltják viccesebbnél viccesebb autók, amelyek között egy Isetta már a közepes méretet képviseli.
A nagy kiállítások gyakran támaszoknak múzeumok segítségére, az interclassics esetében érezhető volt a brüsszeli Autoworld múzeum hozzájárulása. A mikroverdák mellett egy kisebb kedvcsináló stand vetítette előre az Autoworld követező nagy dobását, a 100 éves BMW előtt tisztelgő új időszakos tárlatot, de a sportkocsik között is érezhető volt a BMW-k erős jelenléte.
Persze az Interclassics felhozatalának gerincét megint a Porsche modelljei adták. Kelet-európai fejjel felfoghatatlan mennyiségű 911-es lehet Belgiumban, és érezhetően erős ipar állt rá a felújításukra. És nemcsak a márkaspecialisták standjai roskadoztak 911-esektől, rengeteg többmárkás gyűjteményben pihent egy-egy 911-es, és sok kis maszek egy-három autós gyűjtemény gerincét is gyakran egy 911-es képezte. Persze olyan aduászokkal nehéz versenyezni, mint Jacky Ickx 935-ös versenyautója (ezt a sorozatot Moby Dick néven is becézték).
A második leggyakoribb márka szerintem a Ferrari volt, rengeteg 308-as, 348-asok és a közelmúlt youngtimerei egyaránt gyakori vendégek voltak.
A szép autók mellett azért akadt pár szép stand is (és tekintetben az Interclassics továbblépett a szokásos kirakodóvásáron), de azért a legtöbb esetben magángyűjtők hozták el saját kollekcióikat, ez esetben abban bízhattak, hogy egy 911 vagy E-Type, esetleg pár spéci modell, mint egy Alfa SZ elegendő vonzerőt ad a gyűjteménynek dioráma nélkül is.
Külön márkák helyett inkább említeném a felettébb látványosan exponált félkész autókat. A táplálkozási lánc tetején az elitmanufatkúrák egyedi igények szerint vállalt restaurálása trónol (lásd a fehér Maserati váz), de több stand épített a félkész oldtimerek látványára. A másik végletet a „kihívás” kategóriában induló, akár lyukasra rozsdásodott leletek jelentették. Hihetetlen hogy milyen állapotú autókat képesek restaurálni.
Végül pár apróság ami emlékezetes maradt számomra. Például meglehetősen erős volt az olasz autók jelenléte, legyen az Alfa SZ, GTV, Maseratik a 70-es évekből, vagy akár Fiat X1/9.
Lenyűgöző volt a festmény-gyűjtemény akkor is, ha a Prisma filterek korában ez egy egyre inkább veszélyeztetett műfajjá válik. Amúgy külön csarnok szólt a makettekről, modellekről, régi újságokról és egyéb memorabíliákról.
Az alábbiakban pár apróság ami valamiért beleégett a szürke-állományomba. Ezt a képet például még sokáig szoknom kell: egy minden szempontból modernnek ható Nissan 300ZX, oldtimer felirattal…
Aztán az egyik álomautóm, annak is a legtökéletesebb konfigurációja: Lotus Espirit a legfrissebb generációból, V8-as motorral, mintha most gurult volna ki a gyárból.
Ha visszagondolok, egy nagyon teljes programot kaptam a belépőjegy áráért. Az Interclassics Brüsszelben is maradandó élményt nyújt a látogatóknak. Sok száz Ferrari, Porsche, Maserati, Jaguar, Mercedes, néhány BMW és angol egzotikum várta az érdeklődőket, és ha erre a rendezvényre a múlt évben látogatok el, sokkal lelkesebb beszámolót írtam volna. De az a helyzet hogy egy páratlan sorozaton vagyok túl, amely után nehéz ugyanazzal a lelkesedéssel írni, mint az első Antwerp Classics esetében.
A brüsszeli Interclassics messze elmaradt a nagyobb regionális rendezvényektől, mind méretben mind minőségben. Nem láttam nagy aukciós standot, mint amivel Coys, Bonham vagy az Arcturial szokott készülni, nem készültek standdal a máshol bejáratott specialisták (mint a HK Engineering), és a Párizsban megszokott kisebb privát gyűjteményekhez fogható standokból sem volt sok. Aki ez évben egy oldtimer-rendezvényt tervez, ne ez legyen az. Aki viszont közel lakik, mindenképpen keresse fel, mert ennyi álomautót egy helyen csak ilyen kiállításokon talál az ember, és a Benelux epicentrumtól távolodva egyre kevésbé kényeztetik el az oldtimer-rajongókat.
