Még az Autoworldös posztban említettem, hogy néha az ember a legmeglepőbb helyeken botlik bele igazi csodákba. Az egyik brüsszeli külvárosi metrómegálló mellett például egy kissé fura autószalonra leltem, amelynek emeleti ablakait nem túl naprakész autók díszítették.
A földszinti kirakathoz érve aztán elég meglepő modellek sorakoztak,újszerű de 30 év feletti korú Porschék, Ferrarik és számomra alig felismertető régiségek, mint a régi egyes rajtszámú formula-1es autó, vagy a sokkal közismertebb Lancia Stratos.
Azt viszont meg kell hagyni, kicsit elátkozott a hely, mert vagy zárva volt, majd a család legifjabb tagja lázadt fel a benzinszag ellen, aztán vagy kamera nem volt nálam, legutóbb pedig a mobilom tette agát VGA felbontásra, hogy véletlenül se készüljön rendes fotó. De negyedszerre legalább valamilyen képeket tudtam lőni…
Maga a szalon építészetileg nem egy nagy eresztés a sok mai csili-vili újautó-szalonokhoz képest, vagy akár az eladott autók értékének tükrében, de egyrészt ennél a cégnél tényleg az eladott autókon van a hangsúly, másrészt mindig igyekeznek azért stílusosan prezentálni az autókat, és a szintén korhű kiegészítők (pl korabeli beülős játékautók, érmek, miniatűr modellek) ehhez remek díszletet nyújtanak. A szalon pont annyira patinás hogy ne hasson sterilnek, de mégis rendezett és gondozott benyomást kelt.
Az hogy olyan közkeletű belépődarabok is láthatók, mint a 355 Cabrio külön hab a tortán,
de azért a nem teljesen alapmodellnek ható 512BB (az eredeti, nem a Testarossa utód) igen magható darab.
Olyan apróságok mint az újszerűre állapotú Stingray már szinte említést sem érdemel :).
Amiről nem sikerült fotót készíteni, az két kelendő darab volt, amelyeket már elvittek, mire sikerült kamerával visszatérnem. Az egyik egy Lancia Stratos volt, amelyet szerintem sokan úgy ismernek, mint az első Rali világbajnok autót.
A másik egy Jag duó volt, amelyből a ritkább darab, a Jag XJR-15 már elment.
Na itt azért időzzünk itt egy picit. Eléggé kockának gondolnám magam ahhoz, hogy ismerjek minden nevesebb szuper-sportkocsit (pláne a közismert gyártóktól), de korábban nem is hallottam erről az autóról, amely mellett az XJ220 egy igazi tömegautó (elvégre azt 220 darabban le is gyártották).
A Wikipedia alapján úgy tűnik, a Jaguar akkoriban kihozta a kor Pagani Zondáját, egy utcán használható szuper-sportkocsit, amely kizárólag versenytechnikából állt, és a híres F1 konstruktőr Tom Walkinshaw még annyi kompromisszumot sem ismert a tervezésekor, mint mondjuk a katalógusbajnok Mclaren F1 vagy a Bugatti EB110 tervezői.
Az hogy nem valami tanulmány, vagy a Le Mans-i versenyautó, az az 50 darabos széria utal rá. Szerencsére a Vandervekennél alapos emberek dolgoznak, és fent hagyják a korábban eladott autóikat, főbb adatokkal és képekkel.
Amúgy a 220-darabos szériagyártású tesója se az a tömegmodell, de az autós történet egyik legszebb darabja…
Csak diszkréten jegyzem meg, ha nem lenne ott a 220-as, az a verseny Alfa a sarokban elég nagyot ütne… 🙂 
Persze azért maradt versenyautókból is még pár hátul : )
Sajnos túl későn de felhívták a figyelmem a Interclassicra, a régió legnagyobb Oldtimer vásárára, Személy szerint feltettem a jövő évi bakancslistámra…
