A 2016-os bakancslistámat követve az elmúlt hétvégén sikerült abszolválni az év egyik legjobban várt autós eseményét, a párizsi Retromobile-t. Ez az egyik legnevesebb, legnagyobb múltra visszatekintő oldtimer kiállítás a kontinensen. A 2016-os rendezvénynek pedig látványos reklámot hozott egy sajátos rekordkísérlet: az akciót vezető 1957-es Ferrari 335 S Sport Scaglietti lehet minden idők legdrágább aukción értékesített oldtimere.
Nem kérdés hogy ez a rendezvény az igazi nagyágyúk játszótere, ami teljesen más kontextusba helyezi a korábbi kisebb rendezvények alfahím gyűjtőit, akik néhány restaurált 911-es és alap Ferrarival már standokat tudnak építeni. A legfőbb kérdés azonban az volt, hogy érdemes lesz-e a magamfajta hétköznapi lúzernek kilátogatni? Fogok e találni bármi érdekeset vagy annyi jut hogy végignézhetek messziről egy aukciót?
Azt hiszem már így februárban sem korai kijelenteni, hogy ez a rendezvény az európai oldtimer-kiállítások királynője. Rendeznek nagyobbat (autók számában szerintem még a múlt évi Antwerpen Classics is nagyobb volt), és talán egy kastély stílszerűbb környezet is nyújt, mint a vásárvárosok. A Retromobil azonban az a rendezvény ahol nincsenek fapados és belépő-darabok. A rendezvény erőssége a high-end modellek felhozatala és annak mennyisége. A kiállítás zászlóshajója az Arcturial aukciós ház standja amely a két csarnok közül kisebbik több mint felét elfoglalta. A bejárat felől a stand elég ártatlannak hatott, a hely szellemének megfelelően a Citroen márka történelmi darabjait mutatta minden korból és kategóriából.
A csarnok nagyobb részén az aukciót képező legendák parkolnak viszonylag szellősen, de azért oly módon, hogy ízlésesen betöltsék a rendelkezésre álló helyet.
Itt azért halkan megjegyezném, hogy a kínálat impozáns, de azért a rendezvény másik részén láthatunk szebb/komolyabb autókat is, mint az egyik-másik aukcióra beadott darab.
Fő helyen természetesen a koronaékszer, az 57-es Ferrari egy ifjabb tesó társaságában.
Végül is lemaradt a kocsi a rekordról, pedig nem volt messze…
A csarnok másik felén privát gyűjtők és kiállítók osztoztak. Akadt köztük olyan aki egyetlen autóval érkezett,
de az párját ritkította,mint a Lancia 037 B-csoportos rallye-versenyautó…
vagy a VW tanulmány…
Mások 3-5 autóból álló készlettel készültek. A leglátványosabb ez a kollekció volt:
De több látványos gyűjtemény is akadt:
És volt aki a kiegészítő portékáit hozta el.
Nincs az a luxus ékszer, amit ne tudna eladni egy Aston martin DB5.
Nagyjából ennyi volt a Retromobile… első csarnoka. A múlt évi Antwerpen Classiscnál jártam úgy hogy 2-3 óra ámuldozás és fel-lerohangálás után jöttem rá, hogy a 4-5 csarnokból még csak egyet láttam. Most kissé rutinosabban rögtön a térképet kerestem, amiből kiderült, van még egy csarnok. Hát akkor hajrá. Az átjáróban újabb érdekes darabok fogadtak, versenyautók és tanulmányok, amelyeket az utcai fények miatt nehezebb volt fotózni.
A folyosón átérve újabb kellemes meglepetés ért, ugyanis most jött csak a java, amiért minden oldtimer-rajongónak érdemes egyszer ellátogatni Párizsba.
Ez a csarnok egy teljesen másfajta világot tárt fel, mint amit eddig az oldtimer-kiállításokon megszoktam. A legtöbb Oldtimer rendezvény alapjában véve egy maszek rendezvény, amely azzal emeli ki magát a sima használtató-piacok közül, hogy hogy a szervezők megnyernek egy “védnököt”, általában egy születésnapját ünneplő márkát, amely elhozza a saját múzeumából legféltettebb kincseit. Így került Antwerpenbe a Jaguar egyik másik versenyautója, és Maastrichtba a BMW olyan egyedi modelljei, mint a versenyre felkészített M-es harci színekben pompázó M1 vagy a Z8-as az Art Car collectionből. Nem mintha az a pár tucat 911-es, sirályszárnyas SL vagy Ferrari nem érdemelné meg a kitérőt persze : ).
Párizsban viszont 9-10 márka készült saját standdal, egy valódi nemzetközi méretű kiállító-csarnokban. A Retromobile-on e hivatalos márkastandokat rendszerint maga a gyár állította össze egyenesen a márkamúzeum kincseskamrájából.
A márkastandok mellé pedig néhány közlekedési múzeum is küldött erősítést, mint a nevével ellentétben brit Bealieu, vagy a különc csodabogarakat kiállító Musée Automobile Reims Champagne.
A gyártók jól felfogott érdekből próbálták felülmúlni a múzeumokat és privát gyűjtőket. A francia gyártók mellett a neves Luxusmárkák standjai a látványosan hirdették, hogy komolyan veszik az oldtimer-üzletágat, és nyugodtan (: )) belefoghatunk projektünkbe, ők biztosítani fogják a hiányzó alkatrészeket. A franciák pedig már csak a francia helyszín miatt is igyekeztek helyt állni.
A Renault gyári standja méltó volt a hazai pályához, a franciák remek versenyautókkal készültek a kis Renault 5-östől az 1906-os nagydíj-győztes automobilon át a Világbajnok Formula 1-es autóig. Gondolom a fokozott sportkocsi-fókusznak semmi köze ahhoz, hogy épp most próbálják feléleszteni az Alpine márkát és a térnek vissza saját istállóval is a Formula 1 vándorcirkuszába.
A Jaguar pár történelmi darabbal járult hozzá a kiállításhoz. A cél nem annyira a mai modellkínálat reklámozása volt…
… a stand egy látványos installációval szemléltette, hogy nem feledkeznek meg azokról a tulajokról, akik újjá szeretnek varázsolni korosodó kedvencüket. Akinek ismerős a dobozból frissen kicsomagolt fröccsöntött keretbe foglalt műanyag makettkészlet, na ők megcsinálták 1:1-ben fémből.
A Porsche is látványos standdal szemléltette, hogy a történelmi modellek iránt érdeklő vevők is fontosak a számukra. Úgy tűnik Nyugat-Európában a régi autók alkatrész-utánpótlását újra felfedezték a gyártók….
Jelzésértékű volt egy orrmotoros Porsche is helyet kapott a standon. Talán lassan elindulnak az árak fölfelé, ahogy pár éve a 928-asok esetében (és még mindig nem nyerten a lottón bakker…).
A PSA csoport standját sajátos kettősség jellemezte, egyrészt meglehetősen friss tanulmányokat hoztak el, másrészt pár gyönyörű törtélelmi darabot is kiállítottak…
Aki jár újautó-szalonokra, annak nem mond újat, hogy a DS márka díszlettervezői látványos standokat tudnak építeni Autók nélkül is 🙂 .
Természetesen a Mercedes sem maradhatott le standállításban: egyenesen a gyári múzeumból hoztak el néhány stuttgarti rendszámú gyönyörű darabot. Persze nem tudták megállni, hogy ne szorítsanak helyet egy-két aktuális modellnek is .
A Honda egy érdekes trióval készült az amúgy meglehetősen marginális standjukon, bár az új NSX-et nem hozták el, a jelen (Civic) a közelmúlt (NSX) és a 60-es évekből ránk maradt S800 szép keretbe foglalja a Honda sportos modelljeit. Az S800-ban csücsülő Marsupliami tiszteletadás a belga Spirou képregény-sorozatnak, amely a 60-as évek óta rajongója a Honda roadstereknek.
Ahhoz képest, hogy a csarnok túlsó felének szélén, egy szerény szögletben árválkodott, mégis a hazai márkának számító francia Bugatti installációja kapta a legnagyobb vakufürdőt. Várakozásaimmal szemben nem a Mulhouse-i muzeális autókat hozták el, hanem a búcsúzó Veyront és az új Chiron tanulmányautóját a Vision Gran Turismo Conceptet.
A Maserati standját alapjában véve a francia márkaklub szervezte, de azért egy aktuális Ghiblinek is szorítottak helyet.
A gyári standok mérete azért erősen eltérő volt. A Retromobile különlegessége az, hogy több privát gyűjtő is legalább annyira impozáns gyűjteményt hozott, a hatáshoz pedig nem is kellett több egy semleges fekete háttérnél.
Viszonylag több színt és mintát használt a londoni Fiskens kereskedőház (a hostesseik is skótkockás szoknyában!), pedig a Lotus Formula-1-es autót is felvonultató készlet önmagában is igen látványos.
A svájci Lukas Hüni gyűjteményének ékkövei is a nagyobb standok egyikén trónoltak.
De például a francia Ascott Collection installációja mutatta, hogy kis helyen is el lehet helyezni sok látványos autót…
És van, akinek elégséges dekoráció a kereskedés neonfényekkel kellően kihangsúlyozott neve is. Persze segít valamelyest az is, ha ilyen gyűjteménnyel készül…
Néhány kiállító egy-egy márkára vagy modellre szakosodott. Volt két olyan stand is ahol több SL Mercedest láttam, mint az egész Interclassicon. Azt is meg tudom érteni ha valaki kizárólag Ferrarikra korlátozza gyűjtői szenvedélyét. : )
Több kiállító is versenyautókkal kívánta szemléltetni, hogy nekik nem elég, ha egy autó régi és hibátlanul van restaurálva.
A gyári múzeumok és nagy gyűjtők össztűzének láttán néhány kiállító inkább a körítésbe fektetett. Pedig azért nekik sem volt szégyellnivalójuk a 2-5 autós készleteikkel.
Aki pedig nem készült el időre a projektjével az a szükségből kovácsolt erényt… 🙂
A múzeumoknak köszönhetően néhány olyan gépjárművet is megcsodálhattunk, amelyet más hasonló rendezvényre nem vinnének el. Bár a gyűjtői találkozókon a T-34-es tank is viszonylag ritka vendég, személyes kedvencem a Mozibusz volt.
A Pathe-Marconi Super Car neve kicsit félrevezető: mivel a “Car” francia kifejezés buszt jelent. Akit már büntettek meg francia nyelvterületen, mert megált Car feliratú parkolóban annak ismerős a szitu :). A busz amúgy inkább tűnik nyerges vontatónak, de mivel nem nézhettünk be, erről nem tudok minden kétséget kizárólag nyilatkozni. Amúgy a szuperbuszt (nem túlzás ez rá) 1955-ben rendelte egy francia hanglemezgyár. És mai szemmel is látványos, bár ha belegondolunk az Ikarus 60 is mennyire előremutató lehetett 1951-ben. Csak itt a munkásosztály kiszipolyozása volt a cél mindenféle Edith Piaf dalokkal meg mozifilmekkel, és nem annak biztosítása, hogy eljuthasson munkahelyére. : ) . Az több autóból álló installáció amúgy Philippe Charbonneaux francia formatervezőnek állít emléket, aki a kor Luigi Colanija volt (mínusz a “dögösség-faktor” és a szépérzék : P ).
Nem mondom hogy lenyűgözött, de mégis érdekes volt látni olyan extrém autókat, mint az amerikai Hot Rodok vagy a Dominator Dragster…
A rendezvény a lelkes amatőröknek is kínált pénzköltési lehetőséget. A korábbi rendezvényekhez képest is látványos modellautós standok várták az 1:1-nél kisebb méretarány rajongóit.
Aki kicsit mélyebben hajlandó a zsebébe nyúlni, azok költségvetését a művészek utcája is fenyegette. Egy impresszionista Mustang csendélet minden rendes hálószobának kötelező eleme, a krómozott hengerfej pedig remekül összefogja a nappali bútor-kompozícióját. Miért is nem gondoltam eddig erre… : )
Végezetül egy apró megjegyzés, furcsa volt újra megtapasztalni, hogy a francia mennyire türelmetlen és egocentrikus nép. Mindenki a saját feje után megy, nem néz körül és magasról tojik a másikra. A képeket visszanézve feltűnt, hogy mennyi dolgom volt azzal, hogy leszerkesszem a legváratlanabb pillanatokban belógó fejeket, mivel nem voltak képesek várni öt másodpercet, hogy megcsináljam a fotómat. Annyira jellegzetes volt a sok faarcú nézelődő, aki mindent meg akar fogni, bármikor kész megtapizni a korláton belül lévő autókat, megcsavargatni a restaurált Porsche Spyder vagy az egyedi Peugeot tanulmányautó tükrét, ellenőrizve, hogy jól odacsavarozták-e. És nem rest felfedezni a két kordon közti szűk rést, mintha azt pont direkt hagyták volna ott, hogy azon látogatók, akik eléggé be tudják húzni a hasukat az átféréshez, szabadon összetapogathassák a legendás matuzsálemeket vagy egyedi tanulmányokat. Szóval ennyi füstölgés azért belefért a cikk végére, bér igazából azért nem tudta elrontani az amúgy felejthetetlen napot. És bár egyre kevésbé érzem annak szükségét, hogy ilyen környezetben megnézzem a Párizsi Autószalont, Nem kérdés hogy a Retromobile-ra bármikor újra szívesen elmennék. Annak idején, az index2 oldal szerkesztője azzal tette fel a brugge-i Autoretrót, hogy az valóságos oldtimer-pornó. Hát vazze, az brugge-i buli egy gagyi peep show ehhez képest. Ez a rendezvény stabil tagja lesz az éves bakancslistámnak.
A végére azért még beillesztenék egy közvélemény-kutatást: alább lehet szavazni a legjobb standra. A választék széles, sportkocsi-történelemtől a 1:1 diorámákon át az alkatrészdílerekig.
