Az oldtimer-kiállítások királynője ragaszkodik a trónjához
Szerdán nyitotta meg kapuit világ egyik legrangosabb oldtimer-rendezvénye, a párizsi Retromobile (hivatalos oldaluk az alábbi linken érhető el). A rendezvény ez évben is a párizsi vásárvárosban (Porte de Versaille) kerül megrendezésre, és bár létezik nagyobb rendezvény a kontinensen, de minőségben a Retromobile-t verhetetlennek érzem. A kiállítás erőssége a high-end modellek felhozatala és annak mennyisége, sok márka állít ki gyári támogatással, és teszi tiszteletét számos elismert múzeum. A Retromobile elismertségét mutatja, hogy számos autós rendezvény bérel standot a Retromobile-on, csakhogy feltegye magát a térképre.
A párizsi Retromobile kiállítást két éve úgy jellemeztem, hogy az az oldtimer-rendezvények királynője. Nem kérdés hogy ez a rendezvény az igazi nagyágyúk játszótere, ami teljesen más kontextusba helyezi az azt megelőzően látott kisebb regionális rendezvények “alfahím” gyűjtőit, akik egy-két restaurált 911-essel és alap Ferrarival már standokat szoktak építeni. A Retromobile a sokadik autó-kiállítás után is látványosnak hatott és tudott újat mutatni. Sőt annak idején példátlan módon emelte a tétet. A világrekorder-aspiráns Ferrari mellett 10 látványos gyári stand és a gyári standokhoz mérhető privát kollekciók gazdagították a rendezvényt. Nem kevés gyönyörű autót láttam, és ezek többsége az oldtimerek között is ritkaság volt.
A 2018-as rendezvény Vasárnapig várja a látogatókat, és rendszerint reggel 10.00-től este 19.00 óráig (amikor épp nem 22.00-ig) tart nyitva. A 20 eurós jegyár nem kevés, de 12 éves kor alatt ingyenes. A helyszín szokás szerint a város szélén található vásárváros (Expo), a Porte de Versailles metrómegállónál. Autóval érkezőket bőséges parkolóház várja, de a párizsi Autóvilágkiállítás beszámolójához beraktam egy képet, ami jól érzékelteti, hogy mire számítsunk a franciáktól parkolás tekintetében.
Az autós közlekedés amúgy is komoly kihívás Párizsban: a több körgyűrűvel körbevett 12 milliós metropolisz a francia autósokkal megfejelve nem kis kihívás elé állíthatja az egyszerű helyzetekhez szokott magyar autóst (kedvencem az egymás fölött megépített 2 db egyenként is többsávos körforgalom, minden navigációs rendszer rémálma). A múltkor egy péntek reggeli forgalomban a tucat kilométer a körgyűrűn kb egy óránkba telt, és este is ennyit vesztettünk a városból kifelé menet, ez évben simábban ment.
A vásárváros maga nem apró, a Retromobile nem is tölti meg, a párizsi nemzetközi autószalon alapterüketének fele-harmadát használja ki. De senkit se tévesszen meg, hogy a rendezvény java része az 1—es csarnokban kapott helyet, az a csarnok hatalmas, egyedül abban elférne a fél Techno Classica, és azért még két másik kisebb csarnokot is igénybe vesznek.
Amint korábban említettem, sok rendezvény már azért is készül standdal Párizsban, hogy hirdesse magát. Évről évre látom például a svájci autószépségverseny (Concours d’Elegance Suisse) standját, ez évben például a Peter Auto is kint volt, és kérdésemre tisztázták az év dilemmáját. Bár nem szerepel a 2018-as naptárjukban a Hungaroring Classic, a rendezvényt meg fogják tartani, igaz a Peter Autó szériája nélkül. A Brit nemzeti autómúzeum (Beaulieu) évek óta állít standot Párizsban, és nem is mulasztja el az alkalmat, hogy terjessze a 2018-as programfüzetét. De számos múzeum készült kisebb kihelyezett standdal, mint a Le Mans hivatalos múzeuma.
Mellettük több múzeum is készült valamilyen tematikus tárlattal: Franciaország legkomolyabb autómúzeuma, a mulhouse-i Schlumpf gyűjtemény Jean Pierre Wimil francia konstruktőr előtt tiszteleg (de több másik tárlathoz is hozzájárult). A Les Grandes Heures Automobiles tárlatot is ilyesminek gondoltam, de ahogy elnézem ez igazából a Linas-Montlhéry pályanap kampánya.
Az Engelbert Möll gyűjtemény pedig Carlo Abarth munkásságának állított emléket.
A Renault 120. születésnapjára több múzeum is készült. A Saumuri Páncélosmúzeum például csak Renault tankokat hozott (erre mondhatnánk, Tank You Renault!), ahogy a Compigne-i nemzeti autómúzeum is történelmi Renault modellekkel kedveskedett.Ez a Tankmúzeum amúgy felkerült a bakancslistámra, igaz nem egyszerű eljutni, Le Manstól egy óra délre.
Az ünnepelt sem fogta vissza magát, a 120 éves Renault a nagycsarnok közepén a legnagyobb helyet kapta, amelyet a márka jelentős modelljeivel töltött meg. Szerintem azért meglehetősen szellősen, a két évvel ezelőtti standjuk szülinap nélkül is emlékezetesebb.
A sarokban pár régi Alpine versenyautó kapott helyet, bár utcai Alpine-t (pláne az újat) hiába kerestem, bár lehet hogy a füstfelhő miatt nem láttam (nagyon gonosz vigyor).
A többi márkát majd a következő részben fogom bemutatni, előzetesen annyit elárulok, hogy minden A-listás oldtimer-rendezvény ékköve a gyári múzeumok felhozatala, az ez évi Retromobile sem lesz kivétel, a francia gyártók mindig kitesznek magukért. Akadt pár gyöngyszem a márkaklubok között is (többségük a 3. csarnokban kapott helyet az Abarth gyűjtemény mögött), de ez a rendezvény inkább az elit gyűjtők kedvence. Ilyen látványosság amikor a Lotus klub egy Camel-sárga Lotus Honda versenyautót (replikát?) villantott, a BMW klub egy 507-est, a Volvo egy Amazont. Nyilván a Hispano Suiza klub vagy a Morgan 3-wheeler nem igényel extra show elemet.
Az Interclassics után visszatérő élmény újra magyarokkal találkozni a Cobra standnál, akik a Simtag márka alatt (hivatalos oldaluk itt érhető el) elég látványos szimulátorokat visznek ezekre a rendezvényekre. Teljesen más érzés élethű force feedbackes visszajelzéssel totálkárosra törni a kocsit Spában, amint amit otthon megszoktam a sima X boxos próbálkozásaim során (persze a végeredményen a profi technika sem változtat).
A Retromobile a hasonló rendezvények között is kiemelkedik a képzőművészeti kiállítók mennyiségében és minőségében. A párizsi művészetek völgyében mindenki megtalálja a saját igényt, legyen az Porsche darabokból készülő komód, autós témájú festmények vagy igényes Aktok (aki már mostanra megcsömörlött a sok autótól, a művész hölgy honlapján talál még képeket, hessteg: NSFW és 18-as karika). A művészek Párizsban sokkal inkább igyekeztek egyedi megoldásokat találni, hogy felhívják magukra a figyelmet, mint más rendezvényeken..
Az 1:1 alatti méretű modellek rajongói sem fognak csalódottan távozni akár filléreket szán rá akár high-end egyedi alkotásokat keres a 3000 euró feletti árfekvésben.
A Retromobile még mindig a világ legelitebb autóbörzéje – Lamborghini traktortól a Porsche 962c versenyautón át a Ferrari FXX-ig minden milliárdos megtalálja a számítását
A Retromobile annyira ismeretlen rendezvény nálunk, hogy a héten vagy egy tucat hírt olvastam, amely közvetve vagy közvetlenül a Retromobile-ról szólt, a de szerző/hírszerkesztő nem is értette mi az apropója a hírnek amiről ír vagy egyáltalán mi ez a rendezvény.
Ahogy elnézem a Totalcarnál se nagyon hallottak róla (pedig ott azért akad egy két oldtimerre fogékony újságíró) és az index-nél is benézték, sőt a beszámoló első részét sikerült valami 2 órára kiemelni a péntek kora-délutáni adásszünetben két pogácsarecept között. Pedig ez az év egyik legfontosabb oldtimer-rendezvénye, és már csak a rekordok miatt is a világ egyik legfontosabb árverése. Meg azért nem gagyi amikor a nagycsarnokban a Renault Múzeum raktárának történelmi darabjai mellé a francia Tankmúzeum begurítja a szülinapos Renault tankjait. Aki ki akar nézni és pont arra jár a kiállítás ma zár.
Retromobile mindig is a high-end gyűjtők paradicsoma volt, az elit közönség számára a fő attrakció kétség kívül az Arcturial akciósház birodalma. A cég sajtóközleményei a Pebble Beachet emlegetik versenytársként, és nem is ok nélkül. Két éve a 34 millió eurós rekordkísérletről szóló hírek futottak leginkább Párizsból. Azóta az Arcturial kicsit visszavett, de azért a 2018-as készletnek nem lesz párja egy európai rendezvényen sem (viszonyításként érdemes átfutni a tavalyi esseni Bonhams csarnokot, más liga). A fontosabb modellekhez elég megnézni, hogy mit tettek fel pódiumra.
A tárlat alfahímje a 1958 Ferrari 250 GT Cabriolet, amelyért akár 10 milkát is remélnek, de az 1938-as Bugatti 57C Atalante Coupé és az elegáns 1942-es Alfa Romeo 6C 2500 Speciale Cabriolet is az ínyenc gyűjtők kedvence lesz, de rengeteg szépség parkolt a magaslati levegőn. A Bugattit az 1938-as Genfi Autószalonon mutatták be, mindössze 34 Atalantét építettek az 57 és az 57C alvázán, és ez az egyik az kései példány, alumínium karosszériával, hidraulikus fékkel és feltöltött motorral. A 1955 Maserati A6G/2000 vagy a 1954 Maserati A6 GCS/53 Spyder gyönyörű állapotú példányait bőven 2 milliós euró feletti értékre becsülik
A pódiumokon túl is impozáns flotta várja a pénzes ajánlattevőket. Ez az a liga, ahol egy Enzo kevés a villantáshoz, amíg ott parkol mellette egy FXX (saját szervízesládával alkatrészekkel). A Sbarro GT1 pedig minden újgazdag kedvenc poénja lesz, amikor vendégeiknek dicsekszik el gyűjteményével. A koncepcióautó ékesen mutatja, hogy miként lehet kivasalni a CLK GT1 formai sutaságát. Akinek van egy új prémiumautónyi pénze egy jó poénra, az a 1959 Lamborghini DL 20 Lamborghinetta traktorral mosolyt csalhat vendégei arcára.
A fentieken túl egy sor érdekes és ritka autót láthatnak az érdeklődők (Bentley-k és Hispano Suizák, Alpine és más rallye-autók). Aki hallott már a Monica 560 luxuslimuziról az írja meg kommentben, hogy mit tud, mert élőben egy felséges darab. Egy apróság még ide tartozik: az autók közé nem engednek be bárkit, a belépés feltétele a közel 20 eurós katalógus megvásárlása.
A komolyabb privátgyűjtők nem maradnak el az Arcturial standjától minőségben. A Fiskens változatos, minden kort és kategóriát átfogó kínálattal érkezett, míg a Lukas Hüni stand olyan Ferrari kollekciót villantott, amit a komoly akciós házak is megirigyelhetnének (pl 250/275 sorozat legkülönbözőbb egyedi karosszériaváltozatokkal). Az osztrák Hödlmayer a Techno Classicán jobb helyet kapott, de az EB110 szerintem beszédesebb minden dekornál.
Az Axel Schuette stand is hozta a szokásos színvonalat, talán a HK Engineering teljesített látványosan az esseni formája alatt, de azért még mindig övéké a legnagyobb fajlagos sirályszárnyasmerci-sűrűség. Kisebb standok is tudnak érdekeset produkálni, például viszontláthattuk a nemrég kiásott alukarosszériás Daytona kupé, amelyről itthon is cikkeztek, pl a Totalcar is írt róla egy terjedelmeset.
A versenyautók kedvelői is láthatnak érdekességeket, van egy sor neves gyűjtő, akik kifejezetten versenyautókra szakosodtak, és standjaikat még sosem láttam Essenben.
Bár nagypályás gyűjtők számára valódi paradicsom a Retromobile, a magamfajta lelkes amatőrök számára még mindig érdekesebbek a márkák gyári standjai, amelyek új színvonalat hoznak a standok közé, és kiemelik a valóban A listás rendezvényeket a regionális használtA Retromobile legjobb része – a gyári standok
A Retromobile legjobb része – a gyári standok
Múlt vasárnap zárt a világ egyik legrangosabb oldtimer-rendezvénye, a párizsi Retromobile. Bár létezik nagyobb rendezvény a kontinensen, de a Retromobile az egyik legrangosabb. A kiállítás erőssége a high-end modellek felhozatala, ahol a milliárdosok szerzik be kedvenceiket, de a közönség szórakoztatására sok nagymúltú márka állít ki gyári támogatással gyári színvonalú standon, és teszi tiszteletét számos elismert múzeum. A Retromobile elismertségét mutatja, hogy számos rendezvény bérel standot, csakhogy feltegye magát a térképre.
A fentebb bemutatott aukciós ház és magángyűjtemények miatt a nagypályás gyűjtők számára valódi paradicsom a Retromobile, a magamfajta lelkes amatőrök számára azért még mindig érdekesebbek a márkák gyári standjai, amelyek új színvonalat hoznak a standok közé, és kiemelik a valóban A listás rendezvényeket a regionális használtautó-börzék közül.
Két éve a Retromobile azért vált számomra az legemlékezetesebb autós rendezvényévé, mert nem csak a három történelmi márka (Jag, Mercedes és Porsche) állított ki, de a helyi márkák is teljes erőbedobással készültek a gyári múzeumok legérdekesebb darabjaival. Míg Essenben a BMW és a VW csoport és a Volvo évről évre odateszi magát, az Opel és a Ford felejthető standdal készül, Párizsban Renault standja pótolja a BMW Standját, a PSA 3 márkája pedig közel áll a VW csarnok produkciójához (a Porsche és a Bugatti egyedül is kiállít, persze előbbi nem az esseni szinten). Az sajtóanyagok alapján pedig ígéretes felhozatalra számíthattunk.
A Honda idén ünnepli 70-edik évfordulóját, de nagyjából ennyi az összes infó, ami közös a Honda standban és a megemlékezésében a Retromobile honlapján. A Honda “standnak” érezhetően semmi köze a gyárhoz, pár rajongói autó, ami épp túlélte az árszínvonal-padlózást és egy zöldségesbolt (???!) Marsupilamival a képregényhőssel és Darth Vaderrel (????!!!).
Szintén nem érdemel említést a Mercedes sem, mivel el sem jöttek. Helyettük a Brabus képviseltette magát, persze jóval a Mercedes Museum színvonala alatt, az esseni Mercedes-csarnokról nem is beszélve.
A hazai Bugatti sem erőltette meg magát, a Lamborghini viszont (az alig egy éve felavatott) Lamborghini Polo Storico részlegével gyári színvonalon képviseltette magát, a standon pedig egy tényleg újszerűre restaurált díjnyertes Miura (húhh, az a barna belső…) és egy félkész Countach parkolt.
Az Aston Martin gyári részlege viszont rendesen kitett magáért, hat újszerűre csiszolt verdát hoztak, a pódiumon egy mustársárga DB6 korai példány, amit nem egyszer festettek át élete során, de az oldtimerkoron túl szinte minden ikonikus modellből szerepel egy.
Szintén látványos standdal készült a Mclaren tiszteletére a Richard Mille svájci óragyár, amely többek között az Aston Martin egyik globális szponzora (két éve nekik állítottak standot). A Meki pedig rendesen felkészült töriből : ), természetesen hoztak egy Mclaren Fordot és egy Hondát (az egyikkel Hunt, a másikkal pedig Senna nyert címet), és a legelső Formula-1-es versenyautójukat (1966-os M2B), de éppúgy akad Indy és Canam szériás autójuk, ahogy a legendás Mclaren F1 versenyváltozata, és persze két aktuális utcai modell is. A rusnya Canamra visszatérve, ez volt az a modell (az 1970-es McLaren M8D), amelyben Bruce Mclaren életét vesztette Goodwoodban.
A Fiat csoport egy teljes üzletág premierjét ünnepelte, egy látványos sajtótájékoztató keretében mutatták be a Fiat csoport hivatalos restauráló részlegét. Ez a lépés nem lehet akkora meglepetés mert egyrészt a FCA Heritage már az előző két Techno Classicán is látványosabb (és mindenképpen stílusosabb) standot állított, mint egyes hazai márkák, másrészt a magángyűjtők kínálatában az Alfa és a Lancia 70-es és 80-as évekből származó modelljei már régóta erősen felül vannak reprezentálva szinte minden rendezvényen.
A hazai márkák közül a PSA mindig is komolyan vette a Retromobile-t, ráadásul a három márkájának igyekezett külön arculatot adni, ahogy a nemzetközi autószalonokon is. A Citroen standja a kerek szülinapok jegyében épült. A 70 éves CV kapott dekort, modelleket és történelmi darabokat, mint az egyszemű 1936os TPV. Mellette a Mehari is kerek 50. születésnapját tartja. A dekoráció utal a pár éve felavatott Citroen origins oldalra, ami még mindig jó móka, ha utána kell nézni régi modelleknek vagy tanulmányoknak. A Peugeot stand legimpozánsabb darabja egy modern koncepcióautó, az Exalt, amit szerintem nyugodtan vihettek is volna gyártásba, de azért akad pár szépség, mint a Talbot Lago kupé. A PSA igen komoly múltú márkákat tart talonban, ha esetleg jutna valaha idejük ebben a ligában is fejleszteni.
A Porsche minden oldtimer-rendezvény egyik fő játékosa, a múlt évi Techno Classicán a Porsche a VW csarnok felét egyedül kitöltötte miközben volt egy külön csarnok, ahol a privát gyűjtők autói és a maszek specialisták készletei állnak tucatjával. A Benelux rendezvényeken is hasonló a helyzet, de ez most Spártaaaa (vagyis, ööö Párizs). A Porsche stand (ahogy a privát 911-es felhozatal is) jóval szerényebb, a hivatalos stand sokkal inkább érződik egy gyári múzeum által megtámogatott importőri standnak. A ősmodell 356-at és a legendás 959-es egy újszerű állapotú 1988-as példányát a stuttgarti Porsche Múzeum adta kölcsön,a többi ahogy látom vagy új modell vagy a helyi Porsche Classic Center projektautója.
A DS általában autók nélkül is remek standokat csinál az újautó-szalonokon, itt viszont igazából elemében van. A 2018-as témájuk az elnöki autók, mivel a francia elnökök De Gaulle óta szívesen utaznak DS-ekben, amelyeket rendszerint Henri Chapron lotaringiai karosszériaépítő műhelye készített el (néha elég durva tuninggal). Az egész kiállítás egyik legemlékezetesebb darabja a 1 PR 75 kódú közel 7 méter hosszú DS, amely De Gaulle-t beiktatásától elkísérte. Az összes közül ez az igazi Beast 1 (azaz ’Béte un’), persze a szovjet párttitkárok limói amiket a Rigai Autómúzeumban láttam, komolyabbak voltak, de ez a DS azért stílusosabb. A tornasorban ott van természetesen Macron aktuális DS7-ese, és Hollande DS5-e (mennyire passzol ahhoz a fazonhoz : ) ), és egy SM négyajtós cabrio, ami három elnök (Valéry Giscard d’Estaing, François Mitterand és Jacques Chirac) szolgálatában is állt. Ezek mellett még szerepelt három másik is, amelyek elnöki használatban voltak, de nem reprezentációs limuzinként.
A Jaguár kapásból egy világpremierrel indított, a Retromobile-on mutatták be a Jaguar legújabb modelljét az 1955-ös D-Type-ot. Nem elírás, a Jag nekiállt D-Type-okat gyártani, azaz befejezni egy sorozatot, amit különböző okokból elfelejtett legyártani, úgy 60 éve… Emellett pár remekbe szabott E-Type, vagy a mai szemmel is modern XJ220 szupersportkocsiaz egyik kedvencem a Jaguar történetéből, meg egy két egzotikus Land Rover. Az egyik vezető mérnök mutatott egy érdekes szintén új fejlesztést (sajnos csak katalógusban), amivel bármelyik 50 utáni Jag-et villamosíthatja a tulaja, ezzel szabad bejárást kapva a össze környezetvédelmi övezetbe, miközben komoly stílusérzékkel von
Nagyjából ennyi a 2018-as Retromobile, két éve ez a rendezvény tette rám a legemlékezetesebb benyomást. A 2018-as rendezvény nem tudta emelni a tétet, sem a 2016-os előd, sem a nagy konkurens, a Techno Classica tükrében. Mindazonáltal nem is okozott igazán csalódást, a Tankmúzeum, a Mclaren történetének meghatározó versenyautói vagy a francia elnöki reprezentációs limók maradandó emlékek, még ha a Mercedes és a Porsche kifejezetten csalódást keltett. Nem kérdés, hogy a Retromobile a legjobb autós rendezvények egyike, a kérdés csak az
A végére íme egy szokásos népszavazás a az attrakciókról. Emlékeztetőül beszúrom az előző beszámolók fő galériáját. Az első beszámolóban szerepelt a Renault gyári standja és a Tankmúzeum, a Pierre Wimil és a Carlo Abarth megemlékezés és az autó-történeti tárlat (Les Grands Heures) és a márkaklubok.
A második részben szerepel Arcturial árverési készlete (millió euró feletti értékű oldtimerek, Ferrari FXX, Lamborghini traktor), és a privát gyűjtők standjai.
Melyik volt a 2018-as Retromobile legjobb része?
