Lassan két hete zárta be kapuit a világ egyik legrangosabb oldtimer-rendezvénye, a párizsi Retromobile (hivatalos oldala az alábbi linken található). Bár létezik nagyobb rendezvény a kontinensen, de a Retromobile mindenképpen az egyik legrangosabbnak számít, és az én személyes toplistámon is a legjobbak között végezte minden évben. A kiállítás erőssége a high-end kereskedők felhozatala, ahol a milliárdosok szerzik be kedvenceiket, de a közönség szórakoztatására sok nagy múltú márka állít ki gyári támogatással gyári színvonalú standon, és teszi tiszteletét számos elismert múzeum is.
Számomra a gyári gyűjtemények részvétele adja azt a többletet, ami kiemeli azt a pár oldtimerrendezvényt a helyi használtautó-börzék közül az általam A-listásnak gondolt rendezvények közé. Párizsban a francia gyártók igyekeznek helytállni, és teljes mértékben kihasználják a hazai pálya előnyeit, a németek pedig ezúttal nem törtek a hazai márkák babérjaira. A Mercedes Múzeum általában egy fél csarnokot tölt ki Essenben, míg a Porsche tavaly Párizsban indította be a 70. évfordulóját. Most mindkét márka távol maradt, de azért maradt rendesen látnivaló így is. Az alábbiakban a gyári standok kerülnek bemutatásra, amelyeket a központi gyári múzeum vagy helyi importőr szervezett, vagy legalább láthatóan megsegített. A poszt terjedelme miatt kihagytam pár márka vagy modellspecifikus standot amelyet privát gyűjtők vagy múzeumok hoztak össze (például Lukas Hüni egy világra szóló Lancia standot, amit a Fiat sosem lett volna képes, de gyanítom más se nagyon), de legalább maradt téma a következő posztra is.
Aki nagyon türelmetlen, az nézzen át az Egzostive.com főoldaláról elérhető angol nyelvű cikkekre, mert ott egy kicsit előrébb tartok mostanában a beszámolókkal.
12. Bentley egy 100 éves ugrással illusztrálja egy évszázad dicsőségét
Az angol márka egy meglehetősen egyszerű standdal és csak két autóval készült.
Az egyik egy 2019-es Continental GTC-t a másik egy valódi márkatörténeti jelentőségű remekmű, a Bentley legrégebbi fennmaradt versenyautója ez EXP 2 (az EXP 1-et ugyanis felhasználták ez utóbbi változathoz).
11. A Honda Párizsban ünnepelte az S2000 20. szülinapját.
Az elmúlt években a Honda egy kicsi, de lelkes színpaddal képviseltette magát a Rétromobile on, nem sok gyári segítséggel. Tavaly a Honda autógyár 70 éves évfordulóját ünnepelte amennyire én tudom, kizárólag a Rétromobile-on, de sajnos egy márkaklub színvonalán (szerintem a japánok máig sem értik az európaiak megszálltságát a múlttal kapocslatban).
Az idei stand talán még kompaktabbra sikeredett, de három meghatározó modellt parkoltak be, amelyek sokkal több erőfeszítésről árulkodtak. Az első még nem is annyira nagy durranás, csak egy szép gesztus: ez évben ünnepelte a japán gyártó a Honda S2000 20. születésnapját, amely véleményem szerint az utolsó Honda, amely valóban villantotta a japán márkának tulajdonított erényeket.
A pörgős és élvezetes roadstert 1998-ban mutatták be a nyilvánosság előtt, és ezzel ünnepelték a Honda 50. születésnapját.
Az S2000 mellé az új NSX GT3 EVO 2019-es versenyváltozatát parkolták be. A GT3 egy telivér versenyautó, amely csak külsőleg hasonlít a Honda zászlóshajó szupersportkocsijára, de megszabadult az összes felesleges innovációtól, hogy sikeresen versenyezhessen az endurance szériákban.
A két autó közé egy Honda CB 750-es motorkerékpár gurítottak be, ez a modell a közelmúltban rekordméretű aukciós eredményekkel büszkélkedett (a vételár egy Angliai árverésen meghaladta a 160.000 fontot).
10. Lamborghini Polo Storico részlegét saját versenyszámában állva hagyták a privát gyűjtők
Az ilyen rendezvényeken a Lamborghini gyakoribb jelenség, mint a hazai tömeggyártó Renault modelljei, (mentségükre, a Renault felhozatal többségét is Alpine és a farmotoros 5 Turbók alkotják), így természetes, hogy gyári részleg képviseli őket.
A Lamborghini 2015-ben hozta létre a klasszikus modellek helyreállítására specializálódott Polo Storico részlegét, és a gyári szakik standot állítanak minden nevesebb oldtimer-kiállításon, közben pedig kezelik a gyártó örökségét és rendbe hoznak régi példányokat megrendelésre (az első GT-ktől a Diablókig kb mindent).
Az idei Rétromobile-ra, egy fényezetlen projekt-verdát hoztak (szokás szerint egy vázat, ami ebben az esetben 1966 400 GT lesz majd valaha), mellette pedig egy újonnan felújított Miura SV parkolt. A Lamborghini 400 GT-t először az 1966-os Genfi Autókiállításon mutatták be, és 1966 és 1968 között 400 példány készült. A járművet jelenleg restaurálják (gondolom, ez látszik :), és gyanítom még elvihető).
Az 1966 és 1973 között gyártott Lamborghini Miura SV megrendelője pedig egy francia úr, aki a sajtóanyag szerint egykor rally navigátorként szerzett ismertséget, majd az évtizedek során sikeres autóipari vezetővé avanzsált. Nyilván a kötelező diszkréciót megszegte volna, ha az önéletrajzából hozzáteszik, hogy jelenleg a FIA elnöke. A vicces az, hogy a Lamborghini elnöke adta át neki, aki a korábban épp az imént említett francia tulajt követte a Scuderia Ferrari élén (aki rájött ki ez a francia úr, a helyes megfejéseket a komment ablakban lehet megosztani).
Személyes véleményem szerint a mindössze két (na jó, másfél) autót felvonultatott, de stílusos színpad nem kínált annyi látványosságot, mint az a magán gyűjtő aki egy fél tucat ritka és egyedi Miurát hozott el (róluk majd a következő posztban).
9.Bugatti hazai pályán ünnepelte 110. születésnapját
Francia luxusautó-gyártóként, Bugatti-számára kötelező program a Rétromobile. Ezúttal különösen jó okuk van a részvételre: Ettore Bugatti 1909-ben alapította legendás cégét, így a márka 110 éves évfordulója volt a Bugatti standjának fő témája.
A születésnapjának méltó megünneplésére a Bugatti két kivételes modellt állított ki a standján. Az első egy Bugatti EB110, amelyet egy magángyűjtő adott kölcsön.
Ezen verda ifjúkorom autóskártyáinak abszolút aduásza, és bár egy olasz vállalkozó projektje, valóban méltó volt az autótörténet egyik legzseniálisabb konstruktőrének szellemiségéhez (ekkor a 110 még Ettore Bugatti születésnapjára utalt, de ez évben megint aktuális a szám). Alighanem másoknak eszébe juthatott az évforduló, mivel két másik EB110-et sikerült lefotózni, köztük egy kéket, amely az utolsó legyártott EB110. 
A Bugatti standon bemutatott második autó egy Type 55 sportkocsi volt a Schlumpf gyűjteményből.
Azoknak, akik még soha nem voltak a Mulhouse-i Cité de l’Automobile múzeumban, melegen tudom ajánlani. Talán a világ legnagyszerűbb autógyűjteménye, és kétség kívül a világ legnagyobb és legjobb Bugatti gyűjteménye. Csak a felfoghatatlan 6,5m hosszú 12 literes motorral mozgósított Type 41 Royale-ból van nekik három. A jelenkort egyébként egy Chiron motor képviselte.
8. A helyi menő Renault eszünkbe juttatta, hogy a turbó-korszak nem a downsizinggal indult
A Renault stand felidézte a márka első (1979-es) első F1 futamgyőzelmét és a turbó technológiát átültető termékcsaláddal megidézi az első nagy turbó-korszakot.
1979. július 1. Jean-Pierre Jabouille szállította az első Formula-1 győzelmet a Renault- konszernnek, épp a francia nagydíjon. A másik pilóta, René Arnoux egy dobogós helyezéssel fényezte tovább a franciák nemzeti büszkeségét. 40 évvel később a Renault hazai pályán ünnepli a győzelem évfordulóját, a pódiumon az 1979-es Formula One RS10 kódú versenyautót állította ki, egy rakás sorozatgyártású turbómotoros járművel.
Utóbbiak azt hivatottak szemléltetni, hogy a Renault módszeresen integrálta szériamodelljeibe versenysportban szerzett tapasztalatokat és technológiákat.
11 turbómotoros Renault modellt parkoltak le az ikonikus sárga Formula One RS10 versenyautó mögött, köztük a legendás 5 turbo és az 5 Alpine turbo,
de olyan tüzesebb darabok, mint a Fuego turbo és Mégane RS de egyúttal utcai szürkeegerek, mint a 18 Turbo, 9 és 11 Turbo, 5 GT Turbo, 21 2.0 turbo, vagy a Safrane Biturbo.
Összességében minden kategória és korszak képviselteti magát, de nem voltam maradéktalanul elégedett a standdal.
A Renault minden alkalommal megnyitja a standjait nyilvánosságnak, ami meglehetősen megnehezíti a fényképezést. Ebben közrejátszott a kiállított autók jellege.
A Renault Fuego és 21 Turbo nem az a verda , amiért harcolnék, hogy lefényképezhessem, amikor van egy 50-tonnás Berliet sivatagi masztodon parkol mellette (róla majd legközelebb).
7. FCA Heritage a Rétromobilon ünnepelte Abarth 70. születésnapját.
Az FCA Heritage a Fiat-Chrysler csoport összevont oldtimer-részlege, amelynek feladata az FCA olasz gyártmányainak örökségének megőrzése.
A gyakorlatban ez főként restaurálást és alkatrészeket, valamint a klasszikus autós kiállításokon való jelenlétét jelenti. A tavalyelőttii Rétromobile-on tartott sajtókonferenciájukkal avatták fel a részleget, az idei rendezvényre egy-két lenyűgöző autót sikerült elhozni. A tavalyi Techno Classicára mondjuk a konkrét Nürburgring-körrekorder Stelviót hozták el (vagy azonosra lefóliáztak egy másikat 🙂 ), pár dögös régi verda kíséretében. Bár a mostani párizsi stand nem kifejezetten az Alfáról szólt, azért az autók felét ők adták.
Pedig a stand fő tematikája az Abarth márka 70 éves évfordulója, amelyet az Abarth és más (Fiathoz tartozó) olasz gyártók közötti együttműködés emlékeivel szemléltetett.
A modellek széles választéka kitűnően szemléltette, hogy az Abarth milyen hosszú és szerteágazó együttműködést épített ki az évtizedek során.
A stand közepén egy Fiat Abarth 1000 Monoposto parkolt, melyet szuvenírekkel pakoltak körbe. 1965. október 20-án az Abarth 1000 Monoposto két világrekordot állított fel a monzai versenypályán.
A Fiat 500 Elaborazione Abarth egy másik rekordvadász, amely nem kevesebb mint hét rekordot vadászott le. 1958 februárjában hat sofőrt használt el a Fiat Abarth 500 N kerék a Monzai rekord-kísérletek során, ezzel is bizonyítva az autó képességeit és megbízhatóságát.
Az 1955-ös Alfa Romeo 750 Competizione az Alfa és az Abarth együttműködése volt.
Míg az Abarth építette az kasztnit, az Alfa Romeo mérnökei a motortervezésre összpontosítottak, a karosszériát pedig a Boano szállította.
Az elegáns Lancia Rally 037 eredetileg egy Abarth projekt volt (a 037 jelölés is erre utal), amely végül tucatnyi győzelmet hozott a Lanciának a Rallye világbajnokságon, és személy szerint úgy vélem, hogy a valaha készült legjobb rallye autók egyike.
A sort végül a Fiat 124 Sport Spider Abarth zárja, ami megint ékesen szemlélteti, hogy az Abarth még mindig ott van a szeren.
6. A Jaguar és a Land Rover villantja a családi ékszereket
A nagymúltú luxusmárkák mindig igyekeznek tartani a lépést a komoly gyűjtők többmillió eurós értékű autótól roskadozó standjaival a Rétromobile-on. A Jaguar Land Rover csoport oldtimer-részlege általában elég tisztességes standdal büszkélkedhet, de ebben az évben a külsőségek elmaradtak a várakozásoktól, még akkor is, ha az autófelhozatal midig impozáns. A Jaguar ez évben is hozott egy kisszériás XJ220 szupersportkocsit, amely arra az időkre emlékeztet, amikor a márka az 1980-as évek végén a szuperautók világával flörtölt. A bemutató és a sorozatgyártás között közel 5 méteres es sportkupé elvesztette eredeti 12-hengeres motorját a kevésbé nemes 3,5 literes feltöltött V6 javára, ami azért még mindig 542 LE-t adott le, és az autó ménesállományát rendesen megsarkantyúzva 340 km / h feletti sebességet is vitt. Ezzel kiérdemelte a világ leggyorsabb közúti széria-autójának címét. Ezekből a szupersportkocsikból mindössze 271-et építettek, de minden évben látok egy -két darabot (a JLR párizsi standján, majd rendszerint egy másikat Essenben), így elég nagy lehet a XJ220-forgalom a JLR Classicsnél.
Az első sor közepén a D Type Continuation várta a közönséget. Sokan ezt tartják minden idők egyik legikonikusabb és legszebb versenyautójának, amely három győzelmet hódított el le mans-i futamon. A szabályok változása miatt néhány befejezetlen D Type ott maradt a gyárban, és Jaguar most „befejezi” őket. Jobb később, mint soha… : ) Land Roverből mindössze egyet álltottak ki, egy narancsszínű 1978-as Range Rovert a Classic Reborn sorozatból, amelynek során a vevők közvetlenül a Land Rover Classictől vásárolhatnak eredeti (gyárilag felújított) Range Rover-t. A bemutatott autón amúgy még dolgoznak, és majd később kerül értékesítésre. A frontvonalat egy Jaguar XE SV Project 8 teszi teljessé, amely esetében a feltöltött V8 Motor teljesítményét összkerékhajtás juttatja el az aszfaltra. A 8-as projekt a valaha gyártott legerősebb utcai Jag, és az első, amely megkapta az 5.0L-es V8ast.
5. PSA stand ezúttal csak egy kiegészítő a főműsorszámhoz
Az rendezvény egyik fő attrakciója a Citroen évfordulós standja, de mellette ott díszelgett egy rendes PSA stand is az, ahol a PSA csoport márkái, a Peugeot, a Citroën, a DS különböző modelljei ünnepelték évfordulóikat, de megemlékeztek az elfelejtett márkákról is, mint például az egykor legendás Talbot. A dögös E-Legend megint megerősített abban, hogy a Peugeot még mindig nagyszerű a koncepcióautókat tud tervezni. És megint kiviláglott a francia népszellem amikor a látogatók a korláton áthajolva támaszkodtak rá, meg tekergették a kilógó darabjait. Összességében a stand nem volt rossz, de valahogy sosem sikerült úgy megszervezni, hogy jól körbe tudjam fotózni (persze talán a sajtónapon sikerült volna, bár a 7 órás utazásnak aligha lett volna értelme egy 3 órás sprinteléssel egybekötött programért).
4. Az Aston Martin eddigi legjobb standja: Bond DB5-öse rendelésre
A stand a brit autógyártó newport pagnell-i üzemében végzett legszebb restaurálások legjobb példáit mutatta be. Ez a telephely adott otthont egykor az Aston Martin gyárának a cég ő időszámítása szerinti első aranykorban. Most, az Aston Martin Works restauráló műhelye található ott, amely a járművek helyreállítása mellett komoly készletet halmozott fel a pótalkatrészekből (illetve gyártja le megrendelésre). Sőt újabban egész modelleket gyártanak újra. 2017 decemberében például az megkezdték a DB4 GT continuation 25 darabos szériáját, amelyet persze több oldtimer-kiállításon (többek között tavaly Párizsban is) bemutattak. Ezt a projektet nemrég követte egy 25 darabos DB5 sorozat, amelyek mindegyike azonos volt a James Bond által Goldfingerben használt kocsikkal (mínusz a géppuskák, gondolom).
Az első kiállított autó egy kabrió (bár nem könnyű megmondani, mivel a legtöbb karosszéria-elem hiányzik). A mellékelt brossúrából azért kiderült, hogy az autó egy 1963-as Aston Martin DB4 kabrió, az egyetlen a 70 nyitott változatból, amelyet az erősebb DB4 GT motorral látták el. A DB4 csontvázat egy kék V12 Vanquish (személyes kedvencem) követte a sorban, míg a középső dobogót csak a Vantage V600 Le Mans foglalta el, amely a Le Mans-i győzelem 40. évfordulójának állított emléket . A másik oldalon egy 1968-os DB6 Vantage és egy 1960-as DB4-es sorozat várta a látogatókat.
3. BMW 2019-es a Rétromobile-on
Ennek a címnek már önmagában is hírértéke van, mert a BMW több év kihagyás után egyedül képviselte Németországot, számos izgalmas fejezet megosztva a bajor márka történelméből. A müncheni Múzeum évfordulós modelljeit az 1-es csarnokban állították ki, az egyes járműtípusokat külön csoportosítva (pl egymás után parkolták le az új BMW Z4-et és a szellemi előd Z1-et, míg az új 8-as sorozat egy saját sarkot kapott). A régi bajor autó- és motorkerékpárok rajongói szerintem elégedetten távozhattak aznap.
Az idén 40 éves M1 Pro Car (tavaly a szériamodell kapott komoly reflektorfényt), és a Group 5 320i ismerős legutóbbi müncheni múzeumlátogatásomról. Az 507-es és az 507 motorjával hajtott csónak pedig a BMW elkötelezettségét illusztrálja, mivel a bajor márka sokadik éve a Villa d’Este főszponzora.
2. A McLaren standja felidézi a versenyistálló legdicsőbb napjait
A tavalyi Rétromobile egyik abszolút fénypontja volt a svájci Richard Mille óragyár által összeállított stand, amely a McLaren múltja előtt tisztelett. A 2018-as stand végig vitte a látogatókat az istálló meghatározó pillanatain, mint a Bruce McLaren első sikerei és halálos balesete. Ebben az évben a szervezők ugyanerre a forgatókönyvre építettek, de sokkal inkább a csapat versenysikereire helyezték a hangsúlyt, az alapító helyett. Alapvetően az 1969-es M7C Cosworth (csak a színpad közepén lévő sárga „kétfedelű”) volt az egyetlen autó az ez évi standon, amelyet Bruce McLaren maga vezetett.
A fekete Honda-motoros autó kivételével a többi autó mind bajnoki címeket szállított a csapatnak. Mint a McLaren MP4 / 2 amely az 1984-es szezonban 2 pilótalegendát (Prost és Lauda) számtalan győzelemhez segítette. Összességében az MP4 / 2 22 nagydíjat nyert (főleg Prost 16 arannyal, míg Lauda 6-ot szerzett), a hároméves karrierje során. Két konstruktőri címet hozott a McLarennek és a 3 bajnokságot a pilótáknak, és az F1 történetének a legsikeresebb konstrukciójának számít.
Pedig mindig is azt hittem, hogy ez a cím egy másik itt kiállított autónak jár: az MP4 / 4 szintén a legeredményesebb Forma-1-es versenyautók közé tartozik, de nem élt meg több szezont. Tény, hogy a Honda által motorizált MP4 / 4 a leginkább domináns Formula 1 autók címének egyik biztos várományosa: az 1988-as szezonban csak egy versenyt és egyetlen pole pozíciót veszített. Valójában az egyetlen vereség (Monzában) is a két bajnok, Prost és Senna túlméretezett egójának köszönhető, mivel a legközelebbi riválisok mintegy 30 másodperccel maradtak mögöttük a verseny nagy részében. A McLaren M23-ot Gordon Coppuck tervezte, és újabb sikertörténetet idéz meg. A kocsi már az első versenyén pole pozícióból indult, és két pilótának (Emerson Fittipaldi 1974-ben, James Hunt 1976-ban) hozott a világbajnoki címet (Hunt alatt a konstrukció negyedik évében!).
Az MP4 13/04 az újkori ezüst nyilak korszakába vezet át minket, 1998-ban újabb kettős aranyat szerzett, és Hakkinen hozta, amit Adrian Newey sztártervező zsenialitása megkövetelt. A McLaren MP4-25-et McLaren fejlesztette ki a 2010-es szezonban. Míg a pilótagárda a 2009-es világbajnok Jenson Button és a 2008-as világbajnok Lewis Hamilton révén igen erős volt, az autó nem volt annyira versenyképes a feltörekvő Red Bull ellen, de legalább a gyár csapatok előtt tudott maradni. A bajnok pilóta nem garancia a sikerre, amint azt a stand fekete báránya, a 2016-os Formula 1-es szezonban versenyző McLaren MP4-31 bizonyította. A két világbajnok pilótának sikerült a hatodik helyet bebiztosítani a csapat számára, kevesebb mint a fele pontszámmal a Force India mögött. A stand bemutatta a csapat összes nagy korszakát, a rekordmagasságokat, és néhány mélypontot. Bár nem tudom elképzelni, hogy McLaren hogyan tudná ezt tovább fokozni, remélem, hogy jövőre ugyanolyan lenyűgöző látványt kapunk Richard Mille-től.
1. Ikonikus modellek, verseny-legendák és koncepcióautók a Citroën 100. születésnapjára
Ebben az évben a 44. Rétromobile-on ünnepelték a francia autóipar ikonikus márkájának 100. évfordulóját. Az elmúlt években a Citroën mindig valami különlegességgel készül (a PSA-csoporttal együtt), de ebben az évben a kifejezetten erre az alkalomra épített stand különösen ígéretes volt. A százéves évforduló alkalmával a Citroën teljesen új színpadot épített, a PSA standja mellett, ahol 30 meghatározó / emlékezetes modellt mutatott be.
A színpad három részre oszlik, és az első sor 10 ikonikus szériagyártású autót mutat be az elmúlt 100 évből. Az autók nagyjából idősorrendben sorakoznak: 10 HP, C3 5 HP, Traction Avant, Type H, 2CV, DS 21 Pallas, Méhari, CX 25 Prestige, C6 és az új C5 Aircross SUV. A felhozatal lefedi az összes nagy korszakot és kategóriát, mint például a Type H mikróbuszt vagy a Méhari crossovert vagy épp az ikonikus Traction Avant-ot, a 2CV-t és a DS-t.
A bal oldali szárnyon 10 koncepcióautó szemlélteti 100 éves márka látnoki képességiet (vagy épp annak hiányát, mert a sorozatgyártású modellek eléggé elütöttek azoktól): C10, Camargue, Karin, Activa 1, Xanae, Osmose, C-Métisse, GTbyCitroën, Tubik, CXPERIENCE. A Peugeot Múzeum ez év elején jelentősen megemelte a tolerancia szintjét, de mindegyik autó még a francia szabványok szerint is eszement.
A GT-t például a GranTurismo játéksorozathoz tervezték, és meglepődtem, hogy a valós életben viszontláthattam, míg a Tubic tanulmányt többször is láthattam élőben, mivel számos nemzetközi autóbemutatón lopta el showt.
A jobb oldalon 10 versenyautó állít emléket a 100 év sportsikereinek. A tornasor a Scarabée d’Or sivatagi cirkáló mini tankkal nyit, és sorra vesz pár mérsékelten tuningolt közúti autót, amelyeket sivatagi versenyeken vettek be, mint a Petite Rosalie, a DS 21 az 1969-es Marokkói rallyból, SM az 1971-es Marokkói Rallyból, 2 CV Afrika Raid és a ZX Rally-Raid.
A sor másik vége a Citroën rallye világbajnokságában elért sikereinek állít emlélket, mint például a Xsara Kit Car, amely megverte a WRC-ket (Philippe Bugalsky vezetésével), a C4 WRC-t (a konstruktőri címet és a Loeb egyik bajnoki címét szállítva), a ( szintén világbajnok) C-Elysée WTCC-t (Lopez 3 WTCC bajnoki címért felelős) és az (újabb konstruktőri bajnok címeket és Ogier számos címét szállító) C3 WRC.
A végére beteszek egy kis szavazást, hátha nem készül el a többi rész egyhamar. Kinek melyik stand tetszett leginkább?
