A Spa Classics szombati versenynapján sikerült végre ellátogatnom a belga versenypálya hivatalos múzeumába. A Spa Francorchamps versenypálya múzeuma a környék közigazgatási központjában, Stavelot-ban, a múzeummá alakított kolostor pincéjében található, és kiváló betétprogram lehet egy versenynap mellé (meg amúgy is, a pince felett egy időszakos Robert Capa fotókiállítás várta a látogatókat).
A Múzeum több tucat versenyautót és közúti közlekedési eszközt, valamint emléktárgyakat állít ki a versenyzés minden korszakából. A dekoráció visszafogott, de hangulatos, az interaktív elemek pedig frissítően hatnak a múltba révedt elmének (na jó, inkább sakkban tartják a múzeumokra kevésbé fogékony gyerekeket, amíg az apukák szórakoznak).
Az első terem pár autóval nyit a 70-es és 80-as évek túraautó-korszakából, köztük a Capri Belga festéssel, melyet számos kiállításon viszontláthattak már a blog olvasói (így elsőre a 2016-os Antwerp Classics ugrik be). Mellette egy 02-es Bimmer és egy RX7 biztosítja a földrajzi és technológiai változatosságot. Az első csarnok egy nagyobb terembe vezet, amelybe a legkülönfélébb autókat parkolták be. Az átvezető folyosó olyan érdekességekkel melegít be, mint például egy (valamivel csökkentett méretarányú) Ferrari F1 replika, amelyet egy iskola készített (és már tudom, hogy rossz iskolába jártam), vagy egy csupasz cockpit (szintén oktatási célokat is szolgált).
Igen komoly autókészletet halmoztak fel a pince egyik fő csarnokában, köztük egy Ferrari F40-et (személyes abszolút kedvencem autótörténelemből), egy (meglehetősen friss és igencsak dögös) Mustang versenyautót és van itt vagy egy tucat versenyautó a legkülönbözőbb versenysorozatokból (főként az F1-ből, de sok más letűnt Formula, kísérleti, gyorsasági vagy hosszú távú versenysorozatból is). A csarnok végül egy hangulatosan díszített sarokkal zárul, amelyben két túrakocsi várja a látogatókat a 2000-es évekből.
Innen egy kisebb labirintusba érünk be, amely emléktárgyakkal és a galériákkal tiszteleg a közel 100 éves történelemmel bíró versenypályán életüket kockáztató pilótalegendák előtt (például a tragikusan fiatalon meghalt német Bellof vagy a franciák nagy öregje, Pescarolo). Nem állok neki felsorolni az összes legendát, akit érdekel szabadon böngészhet a galériában. Ez a rész számos interaktív betétet is tartalmaz, például kialakítottak egy mozihelyiséget, ahol különféle sorozatok járműveivel járhatjuk be a pályát, valamint ide telepítették a ’gyerekmegőrző’ szimulátorokat. Az emléktárgyak és a legkülönbözőbb méretű makettek is arról árulkodnak, hogy a tervezők igyekeztek a szűkös erőforrásokhoz képest mindent bevetni.
Aki megtalálja a kiutat a labirintusból, az sikeresen megérkezik a második nagyterembe, ahol több tucat régi járművet zsúfoltak be, (két vagy négy keréken, esetleg kerék és/vagy motor nélkül).
Számomra különösen emlékezetes marad az M3-as, amely az Autoworld 100 éves BMW tárlatának is részét képezte, és rikító színvilágával éles kontrasztot képez a fehér M1-gyel, amely anélkül lopja el a show-t, hogy spoilerekkel vagy színekkel operálna.
A múzeum nem mérhető össze a legnagyobbakkal, mint a Louwmans vagy akár az Autoworld, de remek betétprogramnak bizonyulhat egy versenyhétvégéhez, amikór már zúg a fejünk a motorbőgéstől vagy megrándult a nyakunk a sok balra rántástól. Ha már itt tartunk, még mindig dolgozom a Spa Classics magyar nyelvű beszámolóján, aki nem bírja türelemmel, itt az angol nyelvű beszámoló, sok képpel és videóval.
