A 2016-os bakancslista projekt eddig egész jól haladt: sikerült kipipálni a legnagyobb oldtimer-kiállításokat, és lehetőségem volt pár kisebb rendezvényre is ellátogatni. Persze kimaradt jó pár neves kiállítás, de az ember ne legyen telhetetlen. A Retromobile és a Techno Classica valóban ámulatba ejtő standokkal kényeztette az érdeklődőket. A gyári alkatrészekkel tökéletesre restaurált autók és euróban is milliárdos gyűjtői ritkaságok között az ember egyre kevesebb esélyt lát azonban arra, hogy tovább emelje az ingerküszöbét. A többi regionális börzén már csak legyint az ember a 911 Targákra és a Ferrari Dinókra, az olyan hétköznapi tömegmodellekről, mint a “bébi-merci” 190E, nem is beszélve.
Nekem úgy tűnt, a nagy autó-kiállítások mellett a szervezők még két dolgot tehetnek, ha szeretnék szórakoztatóbbá tenni a rendezvényüket: az első esetben a statikus diorámák és standok helyett némi akcióval és szépségversenyekkel visznek életet a rendezvénybe (Concours d’Elegance). Ennek vannak egészen sajátos változatai is mint a Goodwood Festival of Speed. A másik esetben klasszikus oldtimer-versenyeket rendeznek, ahol természetes környezetben csodálhatjuk meg a letűnt korok sportkocsijait és versenyautóit.
A Spa Summer Classics ez utóbbiak közé tartozik. Évente többször is rendeznek oldtimer versenyeket a Spa-Francorchamps pályán, és bár a Spa Summer Classics nem tartozik a legautentikusabb oldtimer-versenyek közé, nagyon is megéri ellátogatni. Mondjuk a Le Mans Classics előtt két héttel kell is valami extrát nyújtani eredetiségben. A Spa Summer Classics pont az amatőrségében eredeti. Pont ez a lazaság adja a rendezvény báját: a paroklóban a legendás Alfa GTV, a Ford GT40 és a Fisker Karma simán megfér egymás mellett, és az főversenyen az Oldtimer Firebird egy Espirit V8-assal és két Trabanttal küzd a nézők figyelméért, miközben Lotus Super7-ek körözik le őket.
Ez a laza stílus pedig számomra nagyon pozitívan jött át: egyrészt a kicsit avittas infrastruktúra kellő hangulatot ad a klasszikus versenyautóknak, másrészt a gyér részvétel miatt olyan helyekre is be tud lógni az ember, amiről F1 hétvégéjén nem is álmodhatna. A legjobb futamokat a célegyenes feletti bárból nézhettük végig néhány kéteurós ital elfogyasztásáért cserében. Egy ilyen mutatvány Augusztus végén legfeljebb az F1 csapatfőnöknek adatik meg. Aki nem ismerné a pályát: ez az a pont ahonnan egyszerre látható az Eau Rouge emelkedője, a célegyenes előtti Chicane, és a célegyenes maga.
Kis rosszmájúsággal ezt mondanám, hogy a rendezvény közönségének jelentős részét a versenyzők szülei és családja teszik ki. Talán ezért sem szólt senki ránk, amikor a boxokban, vagy a pitlane-nél ólálkodtunk. Sőt, simán belógtunk arra a részre ahol a táblákat dugják egy résen a köradatokkal. Mi most a mobilt toltuk ki, hogy fotózzunk. Olyan közel, hogy az elsuhanó autók keltette menetszél majdnem kiütötte a kezemből a mobilt.
A Spa-Francorchamps amúgy valóban legendás pálya, nagy múltú és különleges, izgalmas kanyarokkal, mint az Eau Rouge.
Apropó, Eau rouge. Ha valakinek bármi kétsége lenne a fura név eredetét illetően, itt egy szemléltető fotó a patakról. Egyébként a patak mentén, a pálya alatt fúrt alagúton lehet megközelíteni a versenyinfrastruktúrát (mint a pitlane, a boxok és az ott készülő versenyzők és a lakókocsiknak kialakított parkoló).
A program amúgy eléggé teljes, 3 nap időmérővel, edzésekkel és versenyekkel, sok olyan versenyszámmal, amelyekről eddig nem hallottam.
Az első futam amiről nem maradtunk le, az a Porsche kupa volt. Utólag bele gondolva ez volt az egyik legjobb rendezvény. A kritérium elég egyszerű volt: a Stuttgarti sportkocsi-gyár modelljeivel lehet csak indulni (íme a Porsche Club Historic Challenge hivatalos oldala, a képek egy része is onnan származik).
Amúgy kifejezetten tarka mezőnyt hoztak össze az évjáratok és modellek tekintetében: éppúgy előfordult orrmotoros 968 CS (nagyon stílusos narancssárga mintás fekete festéssel), mint 928asok vagy 911 Turbók, meg persze 911-esek minden generációból.
Ezt követte a holland NK HTGT kupa betétversenye (a teljes neve sem barátságosabb: Nederlands Kampioenschap Historische Toerwagens & GT’s). Itt aztán mindenféle járgány előfordult, Miniktől a Stingray Corvette-en át az A110 Alpine-okig. Azt hiszem ezen a futamon sikerült a leglátványosabban leépíteni az egyik autót.
Mellesleg itt készültek a legjobb pitlane melletti képek…
Ezt követte egy formulaautós csalamádé (Monoposto / F3 Kupa), amelynek koncepcióját megint nehezen értettem: volt amelyiken volt szárny, volt amelyiken nem, a mindenféle mérető és korú formula-autók kuszaságában nekünk nem sikerült rendszert találni…
A következő fogás a Super7 Cup, amely talán a leglátványosabb meccseket ígérte.
És igéretét alapjában véve be is váltotta… 🙂
A következő UPS4ALL versenyszámban kezdtem elveszteni a fonalat, mert elég nehéz volt megállapítani, hogy mi alapján került egy versenyszámra a sok Porsche vagy Alpine a Volvo 440-essel és a Trabantokkal.
A látvány azonban gyorsan feledtette a kérdéseket…
Igazán ínyenc (és ráérő) olvasóknak melegen ajánlom az alábbi fedélzeti kamerás felvételt a 9. helyen beérő hölgyeményről aki egy profin felkészített Talbot Sunbeammel (!!!) kerülgeti a Porschékat.
Azt ugye említettem már, hogy két Trabant is végigpöfögte a futamot? : )
A SPA Ardennes chellange a versenyautók különszáma. A délelőtt induló Lotus super7-esek éppúgy előkerültek, mint néhány érdekes pálya- és versenyautó. Akkor látszott igazán, mennyire gyorsak a Super 7-ek, amikor 1-2 kör után mind átverekedték magukat a mezőnyön és tekintélyes előnnyel mentek a karosszériás üldözőbolytól.
Az utolsó futam, amit végigvártunk, a CSCC Interseries volt. Na, erre végképp nem tudok semmilyen koncepciót ráhúzni, pályára engedték az olyan autókat, mint az oldtimer Espirit V8-as vagy egy Ford Puma (igen az a spoileres kiskocsi a Ford közelmúltjából) és Smart forfourt (korkedvezményes yougtimer, elvégre nem gyártják már, problem? ).: )
Azt hiszem a beugró követelmény a 4 kerék volt. Azért az a pár XJS nagyon acélosan festett a rajtrácson.
A mezőnyt egy szép repülőrajttal indították el:
Az utolsó két futamot kicsit elmosta az eső, ezért nem nagyon fotóztam.
Összességében, nagyon izgalmas versenynap volt, egy-két sárga zászló minden futamon befigyelt. Az alábbi videó elég jól visszaadja a hangulatot…
