Pár hónapja a párizsi Retromobile kiállítást úgy jellemeztem, hogy az az oldtimer-rendezvények királynője. A Retromobile a sokadik autókiállítás után is látványosnak hatott és tudott újat mutatni. Sőt példátlan módon emelte a tétet. A világrekorder-aspiráns Ferrari mellett 10 látványos gyári stand és a gyári standokhoz mérhető privát kollekciók gazdagították a rendezvényt. Nem kevés gyönyörű autót láttam, és ezek többsége az oldtimerek között is ritkaság volt. Bár megkockáztatom, hogy láttam már olyan rendezvényt, ahol több autót állítottak ki, de minőségben a 2016-os Retromobile-t verhetetlennek gondoltam.
Elnézve a 2016-os bakancslistámat, az egyetlen esélyes a trónfosztásra az Esseni Techno Classica maradt még. Az hogy a legnagyobbnak hirdeti magát nem izgatott. Ugyanezt olvashattam az Interclassic, sőt a Stuttgarti kiállítás honlapján is. De párszáz youngtimer nem fogja pótolni Schumacher Benettonját. Persze a világ egyik legerősebb és legnagyobb történelmű autóiparára büszke országban a hazai gyártók ki fognak tenni magukért. Ezt bárki megerősítheti, aki járt Frankfurtban. A 100 éves BMW-től különösen sokat vártam. A kérdés az, hogy ki csatlakozik még a nagy múltú márkákhoz.
A szervezők már a bejáratnál igyekeztek valami látványossággal sokkolni, mint a pszichedelikus VW busz vagy a rallye-911-es. Ezt követte egy nagy kupac szupersportkocsi, és luxusautó eléggé összezsúfolva. Olyan ritkaságok, mint a nemrég befejezett Carrera GT és Mercedes SLS vagy épp Ferrari F40.
Az első kellemes meglepetést rögtön a nagycsarnok elején a Volvo stand szállította.
A kompozíció főszereplője a frissen bemutatott V90-es, amit diszkréten egy Volvokombi-antológiába csomagoltak.
Mögötte egy impozáns Mercedes stand következett, de mint kiderült ez nem a hivatalos gyári stand…
A Mercedes hivatalos kiállítása majdnem egy egész nagycsarnokot megtöltött, de róluk majd a következő részben…
Ha hasonlóképpen a egy privát BMW lerakat is várta azon érkezőket, akik nem bírták kivárni, míg eljutnak a kiállítás másik felén összerakott BMW-csarnokba.
Mögöttük a Fiat csoport szemléltette a középkategóriás sportlimuzinjainak dicső múltját, a koszorú közepén az új Giulia QV. Halkan jegyzem meg, hogy privát gyűjtemények legalább 6-8 Sprint Zagatót hoztak el, kupé vagy kabrió változatban. A kissé fura, de annál ritkább modell lassan felsorakozik az oldtimer-rendezvényeken szívesen látott GTV-k mögé.
A stand másik felén a Fiat részleg az új 124 Spider számára biztosított természetes környezetet a szőke hoszteszekkel.
Oldimer kiállításokon komoly tényező a Jaguar, és az angolok ezt egy impozáns márkastanddal is érzékeltették. Az 1:1 arányú makett-készletet poént amúgy mások is átvették a kiállításon.
A nagycsarnok alatt egy használtautó-börze kapott helyet. Itt is akadtak érdekességek minden korból és árfekvésből…
A kiállítás egyik leglátványosabb darabja egy futurisztikus amerikai busz. Eredetileg a General Motors Futurliner sorozata tizenkét járműből állt, amelyet 1940 és 1941-ben gyártottak le a második világháború kellős közepén egy marketingkampányhoz. A járműveket egy felújítást követően 1953 és 1956 között tovább használták a futrisztikus parádéhoz, ami egy eléggé időtálló formát jelez. A futurisztikus hatás kortalanul érvényesül még manapság is, ezek a hatalmas monstrumok ma is lenyűgözőek.
Mellettük az ADAC is egy felettébb eredeti tárgyalóbuszt állított ki. De mondjuk egy Porsche 935 Moby Dick, vagy egy Stratos, Toivonnen Lancia Deltája, esetleg a kétéltű kabrió nem kevésbé hat üdítően.
Az biztos hogy valóban rengeteg látványossággal készültek a kiállítók és a legfontosabb standok, de Párizsban a hazai márkák szintén kitettek magukért, miközben a tradicionális oldtimer-márkák is gyári standdal készültek. A rangadó kulcsa az lesz, hogy sikerül-e a hazai márkáknak kompenzálni a francia márkák hiányát, de a gyári standokról majd a következő részben.
Az esseni élménybeszámoló előző részét azzal a dilemmával zártuk le, hogy sikerül-e felülmúlni a Retromobile élmény-cunamiját a Techno Classicán. Az ingerküszöb-emeléshez minden adott volt, A legnagyobb várakozással a hazai standokat és a Maastrichtban is látványos autókkal készülő Coys aukciós házat kerestem fel.
Párizsban a Mercedes stuttgarti gyári múzeuma az egyik legjobb standot építette történelmi és mai modellek elegyével. A svábok koncepciója nem változott, csak kibéreltek ehhez egy egész csarnokot…
A hangsúly nem annyira a mennyiségen volt, ami kellemesen szellős kiállítást eredményezett. Ugyanakkor körbekerítették az autókat, így könnyebb volt jó fotókat készíteni, mint a BMW-nél. Az alapkoncepció lényege hogy tornasorba rakva mutatták be az egyes vérvonalakat. Mindössze annyi a különbség hogy a Mercedes sorozatait úgy 30-40 évvel korábbra vezeti vissza : ). Pedig a közelmúltból is kerültek elő érdekességek, mint a végül sorozatgyártásba sem került 190E Cabrio, a hókotrónak is beillő EVO vagy az SLK I váza. De azt is jól szemléltették, hogy a Mercedes kb mindent gyárt aminek kereke van traktortól Unimogon át luxuslimóig. És persze díszvendég a szülinapos W123 Márkaklubja.
Az elmebeteg tuningjairól híres Brabus oldtimerrészlege egy saját standot kapott a Mercedes csarnokban. A tuningcég oltimer-részlege teljesen más irányvonalat képviselt, mint amit a tuningprojektjeik során megszoktunk. A márkadiverzitásért pedig a csarnokban az Auto Remise és a Párizsban is látványos felhozatallal készülő Axel Schuette kollekciója felelt.
Az hogy a HK Engineereing hoz egy pár tökéletes állapotú Sirályszárnyú és Roadster SL-t nem meglepő, de most közel egy tucat autóval készültek, és egy részükben hosszúcombú hosztesszek unatkoztak.
Német gyártóknál maradva, az Opel stand is meglepően impozáns installációval fokozta az oldtimer-kiállításokon amúgy legnépszerűbb modelljük a GT ismertségét. A színpadon mindenféle célra restaurált GT-k között az új kupé tanulmány kapta a központi helyet. De kiállítottak például egy őstanulmányt az erdeti GT-hez, amin szerencsére még csiszolgattak mielőtt sorozatba engedték.
A VW csoport a nagy kiállításokon bevált módszert követve, a minden márkának közösen berendezett egyetlen megacsarnok-koncepciót folytatta.
Aki most azon röhög, hogy miként fognak mutatni a Vintage restaurált Skodák a Lambók mellett, azoknak hamarosan az arcukra fagy majd a mosoly. De talán kezdjük azzal a résszel, ami számomra a leglátványosabb volt: az Audi stand közepén egy Avus Quattro Concept és egy Quattro Spyder concept trónolt, egy-két márkatörténeti érdekességgel együtt. Ez a két tanulmány még mai szemmel is naprakésznek hat, igaz, nem is érik el az oldtimer kort. Velük szemben, a VW standon az ikonná vált GTI valamennyi generációjának gyűrűjében trónoló GTI Roadster Concept emlékeztet egy újabb jeles modellévfordulóra.
Igazából márkastand nélkül is a leggyakoribb márka lenne a Porsche, de ekkora piac természetesen megkövetel egy méltó jelenlétet, a Porsche pedig meg is kapta a VW csarnok közel harmadát. És ők ki is töltötték rendesen: a gyári múzeum mellett a restauráló részleg munkáját is szemléltették. Amúgy szemmel láthatóan gőzerővel dolgoznak az orrmotoros modellek renoméjának erősítésén: bár a 924-es tanulmány bizonyítja, hogy jó hogy visszaküldték még a modellt a dizájnerekhez, a félbevágott 968 már kifejezetten érdekes látvány volt. Az újszerű állapotra restaurált 928-as pedig már sokat visszaad a modell csillogásából, a kocsi született szépségében csillogott a standon, úgy amilyennek a vevők a szalonban láthatták a 70-es években.
A konszernhez tartozik a Skoda, de mondjuk én egy percig sem gondoltam komolyan, hogy bármi komolyat is tudnak majd villantani a csehek. A konszern főépítészének amúgy is volt humora és közvetlenül a Lamborghini mellé osztotta be őket. Ehhez képest egy nagyon hangulatos standot dobtak össze abból, amijük volt. A Lambo viszont tényleg nem erőltette meg magát, igaz, elég bőséges látnivalót kínált a Techno Classica gyűjtői részlege, míg Skodából a gyári standon kívül nem sok akadt…
A bizonyos szempontból szintén német vonatkozásokkal bíró Ford is látványos autóparkot állított ki, amelynek zászlóshajóját a GT flotta alkotta. Itt volt a legviccesebb közjáték, amikor pár kapatos 50-es éveiben járó német munkásember annyira lelkesen (és a sörtől felbátorodva) fotózkodott, és közben hangoskodva játszott akadályfutást a kordonnal, hogy egy darabig arra vártam, hogy mikor vezetik ki őket. De úgy tűnt eléggé béketűrő népeket alkalmaznak a biztonságiaknak, meg azért a gyári stand többet elbír mint egy privát gyűjtemény.
Talán a legtöbb oka a villantásra a bajoroknak volt. Az oldtimer rendezvények nem tartoznak is a bajor márkák természetes élőhelyei közé, a BMW azonban ez évben ünnepelte a 100. évfordulóját, és ennek megfelelően egy egész csarnokot töltöttek meg, amellett, hogy több kiállító is készült tematikus BMW sorfallal. Annak idején az Interclassicot a BMW gyári múzeuma emelte ki a hobbitalálkozók sorából, itt most összességében egy nagyobb projektnek tűnt a bajorok standja, mint amivel az Interclassicra készültek. Olyan volt mint egy valódi gyári színvonalú márkastand egy újautó-kiállításon.
A koncepció hasonló volt a Mercedesnél évek óta bevált vérvonal-szemléltetéshez. És persze néhány sportsiker és vadhajtások is bekerült, mint az Isetta (ezúttal nem lakókocsival, csak egy felcsatolható bőrönddel) vagy Z1, amely annyira megelőzte a korát, hogy a divat a mai napig nem érte utol :).
Természetesen a BMW csoport többi márkája is helyet kapott, a Minik a sport BMW-k mellett, míg a Rolls az ez évi Villa d’Este számára csinált hírverést, amelynek díszvendége a szülinapos bajor márka (és paradox módon az előző évi győztes piros Alfával érkezett). A BMW mellett több gyűjtemény is készült érdekes darabokkal. Főleg az M1 és a cápa 6-osokkal villantottak, de ifjú kora mellett is sajátos időutazást eredményezett egy E34 7-es: jé de fura tabletek… Ja az csak egy lakkozott kihajtható asztalka. És a képernyők a fejtámlában? Azok pedig csak tükrök. A képernyőt a középkonzolba épített 1 db kistévé képviselte. Üdv abban a korban, amikor a televíziókat még azzal adtak el, hogy „sarokképernyős”… És ez még nem is youngtimer…
A Retromobile egyik legnagyobb hírverését az árverési világrekord-kísérlet biztosította. Az Arcturial Essenben meglehetősen szerény standdal készült, amelynek fő motívuma a világrekord-kísérlet volt.
Essen azonban az angol Coys Aukciósház fenségterülete. Egy tekintélyes termet töltöttek meg autókkal, bár én a párizsi Arcturial standot nagyobbnak és szubjektíven jobbnak éreztem (feltéve, hogy ez volt a teljes készlet, és nem vittek ki semmit a teremből vasárnapra).
Voltak itt érdekességek, például amerikai limók, Tatra 613, 6-os BMW, bukólámpás 911 Turbo, Testarossa és/vagy 512TR, rally Lancia. Mégis hiányzott az a hűha fíling, ami azért Párizsban megvolt.
Talán a kellően látványos tálalás is hiányzott. Ugyanez volt a gondom a privát gyűjteményekkel. Kevés olyan látványos standod láttam mint Párizs 5-6 legjobb standja. Volt pár kiállító, akik ráerősítettek (HK Engineering, Autofarm), de összességében gyengébb volt a privát gyűjtemények felhozatala. Ezen felül kétféle használtautó-börzét is létrehoztak:egy kinti „mezítlábas” és egy elitebb fedett részt a Mercedes-csarnok alatt. Meg persze két emeleti teremben alkatrész-részleget, ahol nem annyira simlis bontótulajok mint inkább oldtimer-specialista restaurátorok vettek részt, (pl komplett szőnyegkészletekkel márka/model/évjárat szerint, többféle anyag és színkombinációban). Itt is kialakítottak egy művészrészleget, amely megint jóval kisebbnek tűnt, mint Párizsban… Ellenben a márkaklubok erősebbek voltak, ha nem is az Antwerpeni kiállítás szintjén. Voltak modellek is szép számmal, de azért a Retromobile ebben is jobb volt.
A végére még néhány érdekesség és emlékezetesebb autó különösebb rendszer nélkül. A rendezvényen 2-3 Isdera Imperatort / Mercedes CW311-est láttam, ami azért egy elég ritka jelenség. Vicces volt Amszterdam után újra holland rendőrségi Porschékat látni. A kültéri parkoló önmagában megért egy szociológiai tanulmányt, de ha valamit ki kellene emelnem az a rózsaszín Choptop Bogár lenne…
A végére még mindig nem adtam választ a kérdések kérdésére, melyik rendezvény az oldtimer-kiállítások királya. Bár a Stuttgarti rendezvény kimaradt ez évben, és egy sor esemény is hátravan, továbbra is meg vagyok győződve hogy a legesélyesebb rendezvényen már túl vagyunk. Számomra valamiért a párizsi rendezvény sokkal mélyebb benyomást tett. Az Arcturial standja látványosabb volt, szerintem jobb autókkal. Ha valakit az autókra asszociáló művészet vagy a modellek érdekelnek az is jobban járt a 2016-os Retromobile-lal. Szerintem a privát gyűjtők többen voltak és elegánsabb standokat hoztak össze, mind a díszlet, mind az autókészlet tekintetében. Páriszban több múzeum is kiállított. Végül a francia gyártók sokkal jobban kitettek magukért.
A Techno Classica szerintem ezekre nem tudott megfelelő választ adni. Egyszerűen kisebb volt a diverzitás, és a hazai márkák (Ford Opel VW és BMW gyári stand, és nagyobb Porsche stand ls Mercedes csarnok) szerintem nem tudták kompenzálni a franciák hiányát. Hatalmas a rendezvény, egy nap alatt szinte alig lehet bejárni. Rengeted érdekes és gyönyörű autót láttam. Egy pillanatra sem kérdés, hogy megérte elmenni. A koronához azonban még van hova fejlődni.
A két beszámoló után következzen egy lassan hagyományossá váló népszavazás. Kinek melyik stand/autó/installáció jött be? Emlékeztetőül itt egy pár kép a főbb standokról.
