A Techno Classica felé menet sikerült egy újabb érdekes programot találni, amely szépen kitöltötte a nyitónap üres délelőttjét.Tavaly nagyon tartalmasan töltöttem el egy-két órát a düsseldorfi Classic Remise-ben, de szerettem volna valami új helyet felfedezni. Kapóra jött ezért, hogy nem sokkal korábban avatták fel a Toyota Gyűjteményt a Toyota Deutschland kölni főhadiszállásán (hivatalos oldala az alábbi linken érhető el).
A gyűjtemény a nevéhez híven nem egy gyári múzeum, hanem egy német Toyota-rajongó privát gyűjteménye, amelyet a gyűjtő halála után a Toyota Deutschand mentett meg az enyészettől.
A kölni telephely a németországi importőri központ és egyben a Toyota sportrészlegének főhadiszállása, ami viszont annyira sem nyilvános, mint a gyűjtemény. Miután a céges teniszcsarnokot sikerült átalakítani és felkészíteni, a gyűjtemény külön foglalásra fogad látogatócsoportokat, a Mazda múzeummal ellentétben azonban nincs állandó fogadóórája.
Sem nyitva tartása, mint megtapasztaltuk, mert a megbeszélt időpontban nem találtunk senkit, mint kiderült, a főbejáratnál kellett volna találkozunk egy Toyota sajtóssal, aki a várakoztatásért cserébe egy kimerítő tárlatvezetést tartott nekünk és bizony rengeteg érdekes történetet mesélt az autókról.
A gyűjteményt aktívan menedzselik, amit megtartottak, ha kell kölcsönadják rendezvényekre, csereberélnek és vadásznak újabb modellekre, miközben összehangolják a restaurálást más Toyota központokkal, mint a kontinens egyik legkomolyabb Toyota-gyűjteményével bíró Louwman Múzeummal.
A gyűjtemény a honlap tanulsága szerint a Passaui Peter Pichert Toyota Múzeum legjavát tartalmazza. Peter Pichert, Németország egyik legelső Toyota márkakereskedője, és élete végiéig a márka nagy rajongója volt. Az osztrák határ mellett 1994-ben nyitotta meg a világ legnagyobb Japánon kívüli Toyota -múzeumát, a márka történetének több mint 100 mérföldkő jelentőségű modelljével. A gyűjtő 2016-ban bekövetkezett halála után a Toyota Deutschland GmbH átvette a gyűjtemény legfontosabb darabjait, hogy ne széledjen szét a nyáj.
A kölni székhely azóta igyekszik gondozni a gyűjteményt, amelyet megerősítettek pár versenyautóval amit az utca túloldalán található sportrészlegtől gurítottak át.
Kezdem is ezzel, mert a bejárat mellett nehéz nem észre venni a fokozott spoilerveszélyt a jobbszélen. Az első autó a tornasorban Toyota szépreményű (de végül Tommi Makinen zsenialitása által megcsorbítva csak konstruktőri bajnoki címeket begyűjtő) Corolla WRC-je (apró felesleges infó, Makinen vezeti most a Toyota WRC programját).
A kocsi elvileg Sainz szolgálati autója, de nincs betörve a hátsó ablaka (ultragonosz szmájli). Mellette két Le Mans versenyautó parkol, végül Schumacher (a kisebbik) és Trulli F1-es torpedója (a két pilóta szignózótt is egy Celicát).
A kordon célja amúgy, hogy a látogatók lehetőleg ne zúzzák le az autókat, de kellő körültekintéssel üléspróbát sikerült venni mindkét Le Mans-ban (azért a fotókat inkább „hovering hand” módban csináltam).
A másik oldalon egy sor unalmas Corolla áll, amelyektől valszeg akkor sem szabadulnának ha akarnának (gonosz szmájli), a terem jobb szélén pedig a 60-as évek jellegzetes amerikai és európai modelljei alkotnak meglehetősen éles kontrasztot. Betettem pár képet a belsőkről, lenyűgöző egyik másik autó állapota, mintha még ki sem gurult volna a szalonból.
A csarnok másik odalán akad még pár érdekes autó ebből a korból, amelyek egyébként a gyűjtő vagy családja személyes kedvencei voltak.
A csarnok (épp igazoltan távol, pont Essenben lévő) koronaékszerét, a 2000GT-t ábrázoló órásplakát előtt parkol egy sor terepjáró és haszonjármű.
Tárlatvezetőnk készséggel nyittatta ki a jobb szélen parkoló Land Cruisert, amelynek restaurálása a magyar szaktudást dicséri.
Csernák István, Petróczy Ferenc, farkas Nándi és Badics Tibor szignózta a plakettet, ha olvassák a posztot, az 1989-es Landi ezúton is üdvözli „apukáit” : ).
A sorban akad még egy érdekes L-Cruiser, amelyet Roger Moore birtokolt saját használatra (az Esseni Volvo stand is arról árulkodott, hogy Moore nagyon jó ízléssel válogatta össze az autóit).
A terem közepén a modern kor Toyotái várják az érdeklődőket, személyes kedvenceim a bukólámpás Celica és a sirályszárnyas (jobbkormányos, Európában sosem árult) Sera.
A bevezetést megelőzően tesztelt ős-Prius vagy a régebbi Suprák se, lebecsülendő darabok. Az utolsó Supra ritkasága mellett a gyűjtői példányok elszállt áraival is elejt veszi, hogy bekerüljön a gyűjteménybe.
A Toyota gyűjtemény mindenképpen tartalmas órákat biztosít az autók és letűnt korok iránt fogékony érdeklődőknek. Bár a külsőségekben a Gyűjtemény picit elmarad (még) a Mazdától (is), de cserében a Toyota Motorsport pár érdekes darabbal egészítette ki.
A másik Toyota-„szívcsakra” a Louwman jóval kevesebb, de sokkal érdekesebb Toyotával rendelkezik (kiegészítve Toyoda-szan íróasztalával a világ legrégebbi Toyotájának felkutatásáért).
Én személy szerint bátorítanám a központot, hogy támogassa meg pár gyári érdekességgel a gyűjteményt, mert ezzel már komoly múzeumot lehetne létrehozni. A poszt aktualitását adja, hogy a gyűjtemény szombaton nyitja meg kapuit a széleskörű nyilvánosság előtt (a német nyelvű sajtóanyag az alábbi linken érhető el).
