Szerdán nyitotta meg kapuit a Techno Classica az esseni vásárvárosban (bővebb infók a hivatalos oldalon). A kiállítás a világ egyik legnagyobb oldtimer-rendezvénye, de ez önmagában nem jelent sokat, vagy egy fél tucat rendezvény hirdette már a legnagyobbnak magát. Véleményem szerint az igazi mutatvány minőségileg felülkerekedni a 4-5 bajnokesélyes A listás rendezvényen. A Retromobile, a Goodwood Revival, a stuttgarti Retro Classics és a Maastrichti Interclassics egyaránt igyekszik valami többletet nyújtani a méreten felül is. Újabban azonban elkezdtek övön alul is játszani, tavaly az Esseni rendezvény szervezői (SIHA) a Stuttgarti rendezvény hétvégéjén tartották a SIHA zsebprogramját, az Antwerp Classic nevű belga oldtimer-kiállítást, ez évben pedig egy teljes frontális támadással Németország két vezető oldtimer-kiállítása teljesen egy hétvégén kerül megrendezésre.
A Techno Classica amúgy méretében is impozáns. 30 országból 1250 kiállító várja a látogatókat a március 25-i zárónapig. A kiállítást egy nap alatt alig lehet bejárni: 120.000 m2-en 21 csarnokterem és a komplexumokat körbevevő szabadtér rengeteg látnivalót kínál. A számokon felül, a Techno Classica legerősebb aduásza a márkák gyári (de legalább importőri szintű) jelenléte, amely révén nemcsak a gyűjtők körében vívott ki komoly elismertséget, de a látogatószám emelkedésével a gyárak is egyre inkább felismerik a reklámpotenciált (tavaly 180.000 látogató nézte meg).
Először is rátérnék Magyarország legismertebb Mercedesére, amelynek útját és az egész projektet egy emberként izgultuk végig. Szóval sikerült megtalálni a verdát, de nem akartuk zavarni így mindössze két képet rakok fel, hogy ott van az ország pillanatnyilag leghíresebb Pontonja. Amúgy Mercedesekről még lesz szó a blogon…
Azonban a mai posztban igyekszem összesűríteni az importmárkák és a nagyobb magángyűjtemények standjain magamba szívott élményeket, beleértve a VW csoport nem német márkáit. Előre szólok, ha nem lenne kész időben a második rész, ez minimum egy egész napos program. Mi délután kettőtől este nyolcig nem tudtuk teljesen bejárni, és nem nagyon vesztegettünk időt eltekintve egy szimpi jaguáros szakitól, akinél Párizsban is buktunk egy fél órát, annyira magával ragadóan tudta részletezni a gyári restaurációs projekteket.
Amiért Nem jár helyezés – a bejáraton kívül rekedt PSA
A korábbi évekkel szemben a PSA nem állított ki, mindössze az új 508-ast hozták el egy régebbi Peugeot és egy helyes hosztesz társaságában. Aki kíváncsi rá, hogy mire képes a francia márkacsoport, érdemes átpörgetni a párizsi Retromobile beszámoló Citroen, Peugeot, de főleg a DS galériáit (utóbbi tényleg betojás)…
8. Nem fair- de többet nem ért a próbálkozásuk – Seat
Na jó ennyi és ilyen modellből én se hoztam volna ki többet, legalább készültek valamivel a VW csarnok melegében.
7. A Lamborghini gyári restaurátorai valamint a Bentley és Bugatti „nepperek”
A három márka együtt sem tett le többet az asztalra, de azért a Lamborghini Polo Storico részlege mindig minőségi standot hoz össze azon 30 négyzetméteren. Az viszont továbbra is rejtély, hogy miért kell egy fél tucat Bentleyt és Bugattit összezsúfolni annyi helyre, mint a 3 roncs Seatot.
6. Az olasz elitmárkák, Ferrari – Maserati – Dino
Tavaly elég sokat szidtam a 70 éves Ferrarit lustasága miatt, Miközben az olasz márka az összes neves oldtimer-rendezvény legkiemeltebb márkái közé tartozik, és ritka példányai az árverési rekordokat ostromolják, a gyár maga semmilyen gyári támogatást nem kínál, és nem is vesz részt rendezvényeken (az igaz azokra a Ferrarikra is amelyeket Dino márkanéven hoztak forgalomba). Valamilyen szinten ugyanez igaz a Maseratira is, amelynek ritka és elegáns példányai egy hónapja Párizsban bőven millió euró feletti árakon keltek el.
5. Az Aston Martin Works gyári részlege
Nincs nagyon mit hozzáfűzni, egy diszkrét és elegáns stand, remek autókkal, amelyek jó részét le is cserélték Párizs óta, tehát van munkájuk rendesen. Amúgy jó pár Astont láttam a privát standokon, de lassan már csak az egyedi Zagato példányok érték el az ingerküszöbömet….
4. Skoda
A Skoda esseni standja minden évben a szívem csücskében van, mivel a cseh márka mindig erőn felül teljesít, dacára a sanyarú közelmúltnak. A standon ezúttal remek és látványos történeti modellek parkolnak, amelyek igyekeznek hangsúlyozni, hogy a márka régen sokkal komolyabb múlttal bírt, mint amire többségünk emlékszik. Itt azért halkan jegyzem meg, hogy amíg az olasz márkák modelljeiből tucatjával látni a gyűjtőknél, cseh autókból (egy rallye 130 kupétól és egy impozáns II világháború előtti Tatrától eltekintve) csak a Skoda standon láthattunk.
Ha muszáj belekötni, akkor annyit jegyeznék meg, hogy Skoda standon számomra kicsit túl sok volt a „sci-fi”, kísérleti modellek a gyári raktár lejava, de ezek többsége sosem valósult meg, és még a vasfüggönyön innen se hallottunk róluk.
3. A Fiat csoport – Alfa, Fiat és Lancia
A Ferrarival ellentétben az Alfa rengeteget tesz a régi modellekért és ügyesen beépíti az aktuális modelloffenzívába. A jelenkor sikereit az új Nürburgring-rekorder Stelvio képviselte (teljes harci díszben, álcázómintával és leragasztott karosszériarésekkel), a közelmúltat pedig az Alfa SZ és pár izgalmas kupé idézte fel. A dicső régmúltat képviselő (szintén millió euró feletti árú) példányok amúgy meg jó ideje az elit gyűjtők kezében vannak.
Nem lehet elmenni azonban azon tény mellett, hogy az Alfa az egyik legnépszerű gyűjtői modell volt, számtalan formában előforduló GTV mellett egy sor régi és extrám drága II világháború utáni luxuskupét láttam.
2. A Volvo tisztelgése az 1800 kupé előtt
A Volvo mindig nagyon odateszi magát Essenben (éles kontrasztban Frankfurttal, ahol svédek rendszerint passzolnak). A stand fő tematikáját az 1800 kupé adta. Akadt itt Cabrió-változat, a híres Hófehérke-koporsó és egy koncepció eme kupékombihoz. A legnagyobb hírverést pedig Roger Moore kupéja kapta, amelyhez kiállították az eredeti okmányokat is.
A oldtimerek rendszerint egy mai modellnek ágyaznak meg, amely ez évben az XC40 volt. Itt egy picit csalódottan távoztam, mert az előző évekhez hasonlóan a genfi premiermodellre (vagyis az új V60-asra) számítottam, de azért ez sem volt rossz. A 3-as csarnokban láttam márkalubos modelleket is, de e tekintetben Essen messze elmarad a maastrichti Volvo-mániától, ahol egyik másik Volvo modellnek is külön klubja van.
1. A Jaguar – Land Rover csoport megint odatette magát
Az évben kevesebb dekorral készült a JLR, mint valaha, de az autók annál érdekesebbek, ráadásul a készlet teljesen más, mint amit két hónapja Párizsban. Kedvencem a lepusztult restaurálás előtti E-Type, amely mellett egy újszerűre felújított példány parkolt. Mellettük láttam egy évfordulós XJ-t és a kedvencemet, az XJ220 szupersportkocsi egy újabb példányát (Párizsba zöldet hoztak ez kék).
Természetesen a JLR nem véletlenül pörög, a Jaguarok továbbra is elég népszerűnek tűntek a privát gyűjtők standjain.
A Techno Classica A-listás státuszához nem fér kétség, a német márkák hazai pályás standjai mindig emlékezetesek, és Essen egyre népszerűbb a neves gyűjtők között is. A kérdés legfeljebb az, hogy sikerül-e a Techno Classicának felülmúlnia a Retromobile-t és Goodwoodot.
Autós rendezvényeken egyre inkább látom azt a tendenciát, hogy a németek hazai pályán mindig kitesznek magukért, míg az importmárkák frusztrációjukban el sem mennek (méretgazdaságosság alapján sokkal kisebb büdzsével tudnának gazdálkodni), így a német rendezvényeket hazai márkák maximalista produkciói miatt érdemes megnézni, a francia párjuk esetén pedig a helyi márkák jelenléte pótolja a németek visszafogottabb teljesítményét. Az elmúlt pár évben ez játszódott le a Frankfurt kontra Párizs vonalon (az ütközőzónák, mint genfi és brüsszeli Autószalonok is lassan megérzik). És most ugyanez zajlik oldtimer vonalon, azaz a németek a párizsi retromobile-on visszafogottabban vannak jelen, cserébe a francia márkák komoly standokat állítanak (az ázsiai márkák eleve nem játszanak itt). Ami új volt ebben az évben, hogy az egyik legfontosabb márka a Mercedes nem volt jelen gyári támogatással Párizsban, a PSA gyári múzeuma pedig távol maradt Essentől. Bár a német márkák erőforrásai tetemesek, ők is alighanem kiakadtak, hogy a szervezők egy hétvégére tették a Techno Classicát a másik nagy német oldtimer-rendezvénnyel, a stuttgarti Retro Classics-szal.
Ezt a két dolgot azért írtam le, mivel ezek alapvetően meghatározzák az ez évi Techno Classicát.
Egy kis bemelegítés: a márka- és egyéb klubok
Ez egy érdekes szubkultúra, több tucat klub állít ki, és megtöltenek több helységet is, bár a helytakarékos standok ritkán igényelnek sok helyet. Érdekes látni, hogy merre található az autómánia súlypontja a régióban (több klub is kiállít Maastrichtban és Antwerpenben is).
Vigyázat, szpoilerek – versenyautók a Le Mans 95. évforduljára
A SIHA főhadiszállás körül ez évben a Le Mansban sikeres versenyutók parkoltak. Az autók egy része ismerős lehet a szintén SIHA által nemrég szervezett antwerpeni oldtimer-kiállításról.
A Coys saját árverési csarnoka
A Techno Classica árverések tekintetében a Coys Aukcós ház hazai pályája (a maastrichti „nagy” Interclassics-szal együtt), a többiek (Arcturial, Sotheby, vagy ez eddig számomra ismeretlen Aste Bolaffi milánói aukciója) maximum egy kisebb standdal készülnek, inkább reklámcéllal. Apropó Aste Bolaffi, a “stand” egy látványos Bertone tanulmányból állt, ezért rákérdeztem a fószernél a Bertone-gyüjtmény sorsáról. Ha minden igaz hamarosan újra megtekinthető lesz Milánóban.
Ugyanakkor a Coys készlete mesze elmarad az Arcturial párizsi felhozatalától, sőt még a párizsi hírverést kihasználó, a Sotheby által a belvárosban rendezett ellen-aukciótól is. Persze akadnak szép és/vagy érdekes autók de sehol egy rekordvadász szépségkirálynő, a felhozatalt elitjét a (félmillió alatti kikiáltási árú) erős középmezőny alkotja, és a tálalás sem annyira igényes.
A kereskedők standjai
Az aukciók mellett ez Párizs másik parádészáma. Ugyan a Techno Classica nem szokott nagyon lemaradni ezen a vonalon, most rendesen tökön szúrták magukat a stuttgarti rászervezéssel.
Az egyes kereskedők sem ugyanazon szinten készülnek, például Lukas Hüni Párizs sztárja volt, itt meg a sarokban bújtak el egy feltűnésmentes standdal (amúgy elárulták, a lélegzetelállító párizsi Ferrari gyűjtemény nem saját volt, csak a helyszínt biztosították).
Térjünk a kedvencemre, a gyári standokra. Íme egy személyes sorrend német márkákról, figyelembe véve, hogy sokaknak Stuttgartba is volt egy meghívója, amit a Mercedes könnyebben teljesít, mint szegény Opel.
7. Az Opel stand: erre csak egy mentség van:
Mégpedig Stuttgart. Ahogy nézem oda lényegesen komolyabb készlettel mentek. Pedig a 2016-os Opel GT kupé sorozat (az eredeti GT koncepciójától a modern tanulmányautóig) még mindig emlékezetes.
6. Ford – jobb, mint tavaly
Valamivel jobb, az mindenképpen pozitívum, hogy nem engedtek be olyan szörnyszülötteket, mint a GT40 replika, és ott volt pár rallye-legenda, mint az RS200.
5. Minimális VW erőfeszítés, azon felül hogy ők állják a cehhet a csarnokért
Amióta járok Essenbe, nem sikerült koncepciót találni a VW jelenlétére, most se jött össze. Pedig egy sor érdekességet elhoztak, mint a meg nem valósult modellek (pl Corrado Cabrio) vagy tanulmányok.
4. Audi – méltó visszatérés
Tavaly az Audi előzékenyen átadta a helyét az szülinapos NSU-nak, most visszatért egy kompakt, de minden igényt kielégítő standdal. Akad két évfordulós (50 éves Audi 100), látványos versenyautók (Auto Union 38-ból és Audi 200 TransAm 88ból). Akinek hiányérzete lenne, érdemes ellátogatnia az ingolstadti Audi Múzeumba, elég nagy a készletük.
Valahol az Audi és a BMW között szerepelhetne az előző posztban felsorolt három legjobb importmárka standja (Jaguar, Volvo, Skoda). A Jaguar, a Volvo és a Skoda az Audinál nagyobb és/vagy komolyabb standdal készült, de azért a BMW szintjét nem éri el.A Fiat Heritage pedig csak dizájnjában maradt el az Auditól, a felhozatal volt olyan érdekes.
3. BMW konszern – évfordulók és klubélet
A bajorok több szülinapos modellt is elhoztak. Az E9 és a cápa kupé egyaránt 50 éves, ahogy a 40 éves M1 is kerek évfordulót ünnepelhet.
A másik fő tematikát a modellklubok biztosították, Isettától Z8-asig. Mellettük a konszern többi márkáját is képviselték, a világutazó Cooper és a felfoghatatlan méretű Rolls Royce Phantom .
2. Mercedes – a név kötelez
A Mercedes egy komoly tematikai sorozatot mutatott be a sportsikerekkel. Szerintem a Mercedes stuttgarti múzeumában a legnyomasztóbb az az irtózatos mennyiségű győzelem, amiből egy-két darabért is a fél karját odaadná bármelyik márka. A tárlat szerényen mindössze három világbajnok versenyautót mutat be (az utolsó öt VB-cím az övéké lett), Caracciola évfordulós 38-as ezüstnyilától Hakkinen 98-as világbajnok szolgálati autóján át Hamilton 2014-es Mercedeséig (mellesleg épp 10 éve lett először bajnok Hamilton, szintén egy Mercedesben). Mellettük néhány érdekes makett, mint Caracciola közúti sebességrekorder autójáé, az eredeti ott pihen a múzeum falán, felejthetetlen élmény.
Az utcai autók között pedig a csarnok legnagyobb részén az idén 40 éves G-osztály példányaival töltötték meg, pár egzotikus és/vagy történelmi modell mellett. Az ötajtós w126 pedig ékes példája, hogy néha a német mérnökök is felöntenek a garatra…
Érződik azért, hogy a márkának volt egy kötelező programja otthon is. A csarnok sokkal szellősebb, kevésbé drámai, mint az előző években. Ha a Mercedes kénytelen két helyre figyelni, mit szóljanak a kis és közepes méretű kiállítók? Azért a Gullwing felhozatal nem akármilyen (a HK Engineering ide hozott több és szebb autót, meg hoszteszeket is, és volt standja Stuttgartban is), de szokás szerint a Brabus is odatette magát.
Érdekes volt látni az Axel Schuette standon Lauda 190E márkakupás autóját, amelynek párját (amellyel Senna rárúgta a világbajnokokra az ajtót) tavaly a gyári Mercedes Standon volt megtekinthető.
1. Porsche – évfordulók és az oldtimer-hálózat
Az év legfontosabb autós évfordulójának várom a Porsche személyautógyártásának 70. évfordulóját. Némi csalódással vettem tudomásul, hogy a párizsi gyári Porsche stand a 70. évfordulót egy sima 356 modellévfordulóként prezentálta, és sajnos Essenben is ezt láttam.
Persze a Porsche felhozatal és a díszletek gyönyörűek, de a felhozatal a Porsche múzeumhoz képest visszafogott. A 70 éves 356 és a 30 éves 964 mellett a Porsche Oldtimercentrum-hálózaté a főszerep, de a nagy VW csarnok felét elfoglaló Porsche kínálat sokkal szellősebb, mint máskor.
A gyári jelenlét a Porsche esetében nem minden, mert az ilyen rendezvények legprominensebb márkája évek óta a Porsche. Felfoghatatlan mennyiségű 911-est lehet látni, és nem csak hazai pályán, de a francia, belga vagy holland rendezvényeken sem lesz más a helyzet.
Az egyetlen ami talán említésre érdemes, hogy a Transaxle modellek megint eltűntek a rendezvényről (tavaly és tavalyelőtt a Porsche külön tárlattal készült).
A végére pár zárógondolat, a Techno Classica mindig lenyűgöz, mind terjedelmével mind felfoghatatlan minőségű kínálatával. Továbbra is fenntartom, amit évek óta gondolok: ez az oldtimer-rendezvények királya. Sokkal nehezebb azonban a dolgom, ha be akarom rangsorolni a nagy konkurens párizsi rendezvényhez képest, amely valamivel kisebb, de sok tekintetben túlmutat a konkurencián. Mindazonáltal a stuttgarti és az esseni szervezők kölcsönösen tökön szúrták egymást (végeredményben saját magukat), és a tekintélyes német oldtimer-haderő megosztásával adtak egy komoly esélyt a francia rendezvényeknek. A 2018-as Retromobile és a Párizsi Autó-világkiállítás könnyen előzheti őket, de megkockáztatom, hogy még a Brüsszeli Autószalon is emlékezetesebb, mint a Techno Classica.
A végére berakok egy szokásos közvéleménykutatást egy emlékeztetőgalériával az előző részből.
Melyik volt a Techno Classica 2018 legjobb attrakciója?
