A múltkor a Mercedes Múzeum mellett természetesen sikerült egy kis időt szakítani arra, hogy megnézzem a város túlsó felén található Porsche Múzeumot. Erről már írtam egy kimerítőbb beszámolót két éve, de a Múzeum minden évben készül valami érdekességgel, ráadásul most egy rendes fényképezőgép is elkísért.
Épületkomplexumot továbbra is a semleges fehér uralja, amely elegáns hátteret biztosít a legendáknak.
Legebdákból pedig akad rendesen. A múzeum egyik fő vonzerejét a versenyautók adják. A márka büszkén állítja ki a szerény 30.000 győzelmének kedvenc trófeáit, pár tucat nevesebb vagy érdekesebb versenyautóival. A tükörreflexesnek köszönhetően végre sikerült élvezhető képet lőni a malacról is. Ez az a verda, ami annyira rusnya volt, hogy a Martini nem engedélyezte, hogy rátegyék a versenycsíkjait, így szponzor híján befestették egy malacnak, a disznótoros megfelelő adatainak feltűntetésével.
A modern korból is szerepel jó pár érdekes darab, mint az F1-es meki, vagy az LMP1-es bajnok, amely új értelmet adott az állólámpás kifejezésnek…
Az utcai modellek pedig kiegészültek a transaxle tárlatból állandósított példányokkal. A múltkor már fotóztam őket, meg ezt úgyis mindenki kívülről fújja az autóskártyáiból.
A sok legenda mellé befért a tárlatba pár (Porschéhoz nem illő) külső munka abból az időkből, amikor a márka megszorult és a tudását aprópénzre kellett váltania, mint a kínai és amerikai tömegautó-tanulmányok, de tulajdonképpen a Bogár maga is egy ilyen projekt. Ha már itt tartunk, a 60-as évek traktorgyára, a pár év után megszűnt Porsche Diesel is ilyen dolog. Képzelem mekkorákat versenyezhettek a Lamborghini konkurens modelljeivel : ). Akit bővebben érdekel a téma látogasson el Salzburgba, a Porsche család magángyűjteményébe. Egyébként a Porsche diesel feliratot a dízel SUV-k érkezésekor élesztették fel, bizonyítva, hogy a fanyar humor nem veszett ki a márkából a rózsaszín versenyautó óta.
Az első Porsche múzeumos posztban írtam, hogy a Porsche nagyon ügyesen használja a múzeumi tárlatokat arra, hogy megsegítse (a márkához mérten) alacsonyabb presztízsű korábbi modellek értéktartását. Az előző fő tárlat stratégia célkitűzése alighanem az volt, hogy az akkor épp padlón lévő transaxle modellek árszinvonalát megindítsa fölfelé. A lávtányos szereplések a nagy oldtimerrendezvényeken meghozták a az eredményt, a 928-asok kínálati árai pár év alatt legalább megnégyszereződtek. Mission Accomplished.
A sikeren felbuzdulva egy sokkal nagyobb fába vágta a fejszéjét a múzeum stábja, és nekilátott a leginkább pária modellek felpolírozására. A márka 70 évének jelenleg legproblémásabb modelljei szerintem a modern SUV-k, amelyek a prémium és luxusautók számára legveszélyesebb korban (a stricik és piti pénzbehajtók martalékaként tömegesen elvérző) 15-25 év között leledzenek. A Porschénél talán abban bíznak hogy a 10+ éve feletti autók fenntartási költségükkel és szervíz-igényükkel lassan kivéreztetik a kétes tulajdonosi kört, és pár éven belül lassan révbe érnek a megkímélt szép példányok.
A tárlat fő üzenete az, hogy ezek a „teperjárók” nem is annyira idegenek a márkától, hiszen a 959-est és a 911-est is vitték sivatagba versenyezni, sőt még a katonai terepjáró-közbeszerzésen is megmérettették magukat.
Mielőtt elfelejtem, a Porsche márka idén 70 éves. A Porsche az oldtimer-szcéna egyik legfontosabb és legaktívabb márkája, remélem nem okoznak csalódást.
Az első komoly lehetőség a bizonyításra az egy hét múlva induló párizsi Retromobile, ahol két éve a Porsche rendesen kitett magáért.
