Az év elején írtam egy posztot, amely számba vette, hogy mely márkák ünnepelik fennállásuk kerek évfordulóját 2017-ben. Az ötlet az elmúlt évi élmény-cunamiból kristályosodott ki, mivel a nagyobb oldtimer és nemzetközi autószalonokon több tematikus standot is láttam, amelyet kifejezetten egy modell vagy egy márka évfordulójának szenteltek. A posztban beazonosítottam pár neves évfordulót, és mivel lassan az összes nagy autós rendezvény véget ért (hátravan még a frankfurti IAA, az Interclassic, az Essen Motorshow és a Goodwood Revival), íme egy számvetés, a szülinaposok és rajongóik eddigi erőfeszítéseiről. Igyekszem nem lelőni a poént, de eddig úgy érzem, ezen erőfeszítések egyáltalán nem az általam elképzeltek szerint alakultak.
1. Amikor az erőfeszítések többet számítanak mint az erőforrások: a 90 éves a Volvo kitesz magáért
Eredetileg nem vártam akkora tűzijátékot a Volvótól, de az épp kínai tőkéből virágzó svéd márka nagyon kitett magáért ez évben. Bár a gyári marketingközpont pár éve absztinenciát hirdetett a nemzetközi autószalonoktól, a helyi importőrök gyakran biztosítottak jelenlétet kisebb rendezvényeken, így a januári Brüsszeli Autószalonon és az áprilisi Techno Classicán a belga, illetve a német importőr révén impozáns (és a történelemnek látványosan hódoló) standokkal gazdagodhattunk (amellett hogy előbb ülhettünk új XC60-asban mint bárki, aki nem volt ott Genfben persze). A Genfben debütáló gyári szülinapi videó azóta jól szolgál minden Volvo standhoz.
A párizsi Retromobile-ra nem sikerült eljutni, de ahogy olvasom a márkarajongók egy évfordulós standdal készültek. Én is kíváncsian vártam, de sajnos számomra a programot elmosta életem eddig legrosszabb napja.
Ha jól sejtem nem fogyott el a svédek muníciója, valamikor tavasszal még oldtimereket vadászott a belga importőr, alkalom nyílik is még bőven, arra hogy bevessék őket (bár úgy hírlik Frankfurtot megint kihagyja a Volvo Cars, és a német importőr sem biztosítja a jelenlétet).
2. Leminősítve: a 70 éves Ferrari autógyár másra bízza a piszkos munkát
Várakozásaim szerint ez lett volna az év legfontosabb évfordulója. Bár Enzo Ferrari neve már komoly rangot szerzett ’47 előtt is, a Ferrari első utcai modellje, a Ferrari 125 ez évben 70 éves. Azóta szinte minden kisszériás vagy egyedi modelljüket rendkívüli tisztelet övezi, és a legtöbb legyártott példányhoz tapad valami érdekes legenda. Mivel a legtöbb oltdtimer-rendezvényen a magángyűjtemények messze legmeghatározóbb márkája a Ferrari, ezért valódi sztárparádéra számítottam a márkától 2017-ben, valami olyasmire mint amit a BMW szervezett 2016-ban a gyári múzeum bevonásával. Várakozásaimat igazolta. hogy a Ferrari gyári standja már a múlt évi Párizsi autószalonon nekiállt a megemlékezésnek, pár retro mintás mai modellel.
A múlt decemberi Essen Motor Show pedig gyári legendákkal (Mint Schumacher és Regazzoni F1 versenyautója) tisztelgett, neves múzeumok (pl Sinsheim) hozzájárulásával. És ekkor még mindig csak 2016-ot írtunk…
Sajnos számomra e felvezetés bizonyult egyben a csúcspontnak is. Bár a Fiat csoport egy valódi gyári Ferrari standdal készült az árverés-világrekordot tavaly egy Ferrarival megdöntő Retromobile ez évi rendezvényére , a Techno Classica kifejezetten csalódást keltett a Ferrari rajongóknak. A Techno Classicán ugyanis mindössze egy nagyobb kereskedés készült egy Ferrari-specifikus tornasorral, amely mellett még az Alfa-Fiat stand felhozatala is komolyabb szervezést feltételezett.
Javított a helyzeten, hogy szinte minden oldtimer-rendezvény dedikált Ferrari standdal készült, eddig leginkább az Antwerp Classics mentette meg a mundér becsületét. A kiemelt stand egyik oldalán az első évtizedek Ferrarijai sorakoztak, kezdve az első 166-ossal, majd egy impozáns 250 és 275 sorozattal.
A másik oldalon egy modernebb tornasor várta a nézőket. Azért ez nem volt rossz bár a szervezők töketlenkedése rontott az élményen.
Az év eddigi legjobb Ferrari-kiállítását szerintem a belga Autoworldnek köszönhettük. Ráadásul a Ferrari tárlat még tart, egészen szeptember elejéig várja a látogatókat. Az előzmények alapján is elég sokat vártam a tárlattól, és alapjában véve nem is csalódtam a szervezőkben.
A belgák mellett a holland nemzeti autómúzeum is megemlékezett egy különcsarnokkal, nálam a látványos színvilág és a diszkrét humor is betalált (Enzo közismert mondásával „Az aerodinamika azoknak való akik nem tudnak motort építeni”). Teljesen természetes egy ilyen színvonalú tárlatnál az első utcai Ferrari (a 166-os, amelyet már az év elején Antwerpenben, majd nemrég Brüsszelben is megcsodálhattam, bár ezek valószínűleg nem ugyanazon példányok), és a versenyautók között is akad pár érdekes ritkaság (mind az Indinapolisban Ascari alatt leszerepelt Grant Piston Ring 375-ös). Az utcai Ferrarik egy része (275 GTB, 500 Superfast) Bernát holland koronahercegé volt (nemzeti múzeum ugyebár : )).
Főleg az Autoworldhöz képest ciki, hogy a torinói nemzeti autómúzeum teljesen kihagyta ezt a ziccert, amikor arra jártam. Nyilván, a legevidensebb megoldás egy túra lenne Maranellóba (mottónk: “ha a hegy nem megy Mohamedhez”), de Torino után kétségeim vannak afelől hogy akár a gyári múzeumban különösebb jelét látnám az évfordulónak (új mottónk: “az olasz autóst nem érdekli mi van mögötte” 🙂 )… Ha már a hegynél tartunk, ha nem flangálok mindenfelé talán nem hagyom ki a Ferrari hazai díszfelvonulását amit júniusban tartottak…
3. Egy abszolút becsúszó szerelés: 50 éve született a Dino márka
A belga nemzeti autómúzeumban ez a nyár kétség kívül a Ferrariról szól. Mielőtt megnyitnák a teljes emeleti galériát megtöltő fő kiállítást (lásd előző pont), egy kisebb tárlattal tisztelegtek az idén 50 éves Dino márka előtt. A kiállítás tematikájának alapja egy motor, amelyet több márka is használt, ez pedig bőven kínál lehetőséget a tárlat kibővítésére. A Dino motor meghatározta a Ferrari elkövetkező évtizedeit de már az első (65 fokos hengerszögű V6-os) motort is vagy fél tucat Fiat, Lanca és Ferrari motorterébe beépítették. A kiállítás szervezői pedig igen komoly gyűjteményt hoztak össze erre a pár modellre építve.
4. A halál után is van élet: 70 éves lenne a Saab
A svéd Saab Automobile AB-t 1947-ben alapította a Saab Repülőgépgyár, a legenda szerint pár kalandvágyó repülőmérnök kezdeményezésére. A márka mindig közismert volt különc megoldásairól, és biztonság-orientált fejlesztéseiről, de a folyamatos tulajdonos-váltások nem tettek jót az üzletmenetnek, és a repülőgépekből inspirációt nyerő márka a 2008-as válság után egy gyors dugóhúzóba fordulással földbe csapódott. A márka emlékét a szomorú vég óta egy szűk körű, de hűséges rajongói bázis őrzi, legutóbb a belga autómúzeum szervezett egy remek tárlatot a 30 éves belga Saab klub segítségével, de a legtöbb oldtimer-rendezvényen akad pár érdekes darab. Kell is a tiszteletadás, mert a legtöbb márkahír valamelyik alibi kínai próbálkozás hullagyalázásáról számol be. Szerencsére a gyári Múzeumot megmentette Trollhatten városa, de annak segítségére aligha számíthat bárki.
5. Még várok a csodára: 50 éves az AMG
Az AMG sport és versenyrészlegét eredetileg 1967-ben alapította a Mercedes két mérnöke, és e cégből nőtte ki magát a sikereket sikerre halmozó, később gyári színekbe burkolózó versenyistálló és tuningműhely, amely egyre önállóbb modellekkel jelenik meg.
Gyanítom ez évben miattuk is érdemes lesz ellátogatni Stuttgartba, de például a brüsszeli Autoworld is tervez egy tárlatot szeptemberre.
6. Még egy kimúlt márka: 60 éve indult (újra) az NSU
Bár az NSU-t elvitte pár elmebeteg fejlesztés (főleg a wankel-motor erőltetése), az Audi nem felejtkezett meg a letűnt márka születésnapjáról, és előzékenyen átadta a helyét a Techno Classicán. Mindazonáltal érződött, hogy a gyári múzeum a minőségre helyezte a hangsúlyt a mennyiség helyett.
7. Egy versenyévforduló: 40 éves Frank Williams Formula-1 istállója
Kicsit nehezebb helyzetben vagyok a kormeghatározással, mert Frank Williams már korábban is aktív volt a motorsportban. Néhány tapasztalatszerző év után a saját istállójával az 1977-es szezonban állt először rajthoz. Azóta a Williams Racing a Formula-1 harmadik legsikeresebb versenyistállójává nőtte ki magát, stabil szponzorháttérrel és mindig igényes megjelenéssel.
A Williams szülinapi buliját júniusban tartotta a Silverstone-i versenypályán, de kicsit később a Silverstone Classics is megemlékezett róluk. egy sor más rendezvény (például a januári birminghami versenyautó-kiállítás) mellett.
8. A legrusnyább 100-ik szülinapi ajándék megteszi hatását: semmi hír a Mitsubishi évfordulójáról
Ki gondolná, hogy a 90-es évek elején az egyik leginnovatívabb és legdinamikusabban fejlődő japán márka már közel akkora múltra tekint vissza, mint a BMW és a Jaguar, pedig az első Model A 1917-ben került piacra. Rendes fotók keresése során tűnt fel, hogy még egy rendes sajtógalériát sem tartanak fel a Micu aranykoráról. Az idén 100 éves Mitsubishi élete legnehezebb időszakán megy át. Számtalan minőségi és megbízhatósági botránya után a legutóbbi sem lett volna elég, ha belülről nem dönti be a Nissan, hogy egyúttal baráti segítségnyújtásként fel is vásárolja. Reméljük a Nissan irányítása és tőkéje biztosabb vizekre navigálja a Mitsubishit, de úgy tűnik most Ghosn úr nem a szülinapi bulira koncentrál. Persze azért lássuk be 100 év ide vagy oda a márka aranykora nem oldtimer-korú, és a kifejetetten modern stílus sem kedvez a gyűjtőknek…
A teljesség kedvéért akad egy két modell amely szintén évfordulós, mint a 60 éves “kisfiat” (az 500-as), vagy a Toyota Corolla, de ezeket nem érzem olyan világrengetőnek, mint a Porsche 928-ast amelynek a Porsche külön standot szentelt a Techno Classicán (a szintén évfordulós Ferrari F40 és a Mclaren F1 nem kapott ekkora gyári támogatást). A végére beteszek egy kis népszavazást, bár nem tudom mennyire mozgatja meg ez az 5-6 márka az emberek fantáziáját. Akinek az egész historizálás meg történelmi személyi kultusz csak púp a hátán az is kisírhatja magát a komment ablakban.
