Home Hungarian Az év legfontosabb autós eseménye? Beszámoló a Frankfurti Autószalonról

Az év legfontosabb autós eseménye? Beszámoló a Frankfurti Autószalonról

0

A mai poszt begépelésekor több kétségem volt annak hasznosságáról, mint bármikor korábban. A blogon általában igyekszem olyan helyekről tudósítani, amelyekről máshol nem nagyon lehet olvasni. Ez mondjuk a Retromobile vagy a Brüsszeli Autószalon esetében nem olyan nehéz, de az IAA-t viszont sokan kivesézték már, gyakran akár élőben, nagyobb rutinnal és mélyebbre ható szakmai ismeretekkel tudósítottak. A nyitónapon egy élőblog keretében megpróbáltam átadni a kilátogatáshoz legfontosabbnak vélt ismereteket és benyomásokat, de ha már marad egy csomó jó kép gondolta összedobom egy posztba (lesz az kettő is ahogy elnézem), és amit lehet igyekszem közzé tenni, amíg még nyitva állnak az IAA kapui.

Azért aki élőben is látni akarja, nem árt ha siet, a hét végéig várja a látogatókat a frankfurti Nemzetközi Gépjármű-kiállítás (Internationale Automobil-Ausstellung, IAA, hivatalos honlapja angolul), amely Párizzsal vállvetve kétévente rendezi meg a frankfurti vásárvárosban a kontinens legrangosabb nemzetközi autószalonját. Két éve már vázoltam, hogy miért szeretek kijárni Frankfurtba, álláspontom az óta sem változott számot tevően. A nagy nemzetközi szalonoknak van egy utánozhatatlan hangulata, mivel a gyártók központilag kidolgozott standjaival nem kel versenyre egy országos (importőri) kiállítás sem (bár néha Brüsszelben összejön), ezért mindenkinek ajánlom, hogy a kontinens három nagy kiállításából (azaz Genf, Párizs illetve Frankfurt) egyet nézzen meg egyszer élőben. 

De amíg a Párizsi Autó-világkiállítás a látogatói élmény kárára hajkurássza a látogatószám-rekordokat, az IAA olyan kedvességekkel biztosítja be a komoly érdeklődőket, mint a feláras prémium nap (vagyis a szakmai napon akkreditáció nélkül lehet bemenni). Ha már elutazom egészen Frankfurtig, inkább kifizetek 47 eurót 14 helyett hogy rendes körülmények között láthassam a kiállítást. Nyilván ha meg ott élnék, akkor egy kevésbé frekventált (mellesleg olcsóbb) hétköznapi jegyet vennék, amely elővételben 12 euró. A nyilvános napokon az IAA reggel 9 és este hét között tart nyitva.

12 euróért pedig rengeteg élményt kap, aki autókra vágyik, mert az IAA kiállítása megint hatalmas lett. De tényleg… A kiállítók megtöltöttek 5-6 nagy csarnokot, a házigazda németek pavilonjai márkakereskedésnek is elmennének, abból is a komolyabb fajtából, emeletekkel és átjárókkal, liftekkel és mozgólépcsőkkel …

Mindazonáltal a márkák felhozatala nagyon átrendeződött. Alapvető márkák és modellek hiányoznak, mégsem üres a szalon, sőt, ha a Nissan vagy a Volvo a vége felé kapart volna a helyért, akkor sem fért volna be, mert a noname vagy alibi márkák (Thunderpower, Wey) vagy például a 40 éves Brabus szépen kitöltötte a rendelkezésre álló teret. Bemelegítésként kezdjük ezekkel, mert a Mercedes csarnoka után már nem fognak akkorát ütni. Pedig kár lenne kihagyni az alkatrész-beszállítókat, mert az unalmas témákat remek show-elemekkel és kedves és/vagy szép hoszteszekkel próbálják kikompenzálni.

Akad itt szilánkosra metszett Lexus LC (mellesleg egy sor másik stand is használta illusztrációnak / díszletnek a nagy Lexus kupét, ami elég jó jel egy GT kupénak),

… 5-ös BMW-t vászonnak használó műszaki házimozi…

… vagy egyszerűen összehozott egy szép standot, mint az Akrapovic.

Más ilyen rendezvényekhez képest elég erős volt az oldtimer-felhozatal, persze azért a Techno Classica szintjétől messze állt. Az autóipari csarnokban egy felettébb érdekes gyűjteményt hoztak össze a 70-es évek Oldtimereiből. A sirályszárnyas hófehér 126 SEC beleégett a retinámba, az biztos…. A verdák mellett posztoló sztyuvik a Motoroworld nevű autós élményközpontról osztottak szórólapot, azt hiszem egyszer el fogok látogatni valamelyikbe ha lesz időm.

A másik nagy oldtimer-epicentrumot az 5-ös csarnokban székelő 40. évfordulóját ünneplő Brabus biztosította. A cég fő profilját sokáig a nagybetűsen ELMEBETEG műszaki megoldásokkal tuningolt Mercedesek jelentették, de aki járt már Techno Classicán, az megtanulta becsülni a cég restaurátor részlegét. A brutális aktuális modellek mellett egy meseszép újszerű sirályszárnyas lopta el a show-t a fő Brabus-standon, míg egy külön standon egy tucat gyönyörű restaurált vagy félkész oldtimer sorakozott.

A Brabus mellett még itt szállásolták el az Alpinát és a Startechet, utóbbi sikeresen túlélte a Motorolát (ha azt sem tudod miről beszélek akkor te harmadik évezred gyermeke vagy).

Pedig a Brabus még csak a bemelegítés az igazi nagyágyúknak. Az 5. Csarnokba költözött ugyanis a Ferrari és a Maserati. Utóbbi egy korrekt standot hozott össze, célszerű dekorációval, mivel mind a lakberendezés, mind a személyzet tekintetében passzolt a márka luxus jellegéhez. A dekorációhoz képest viszont az autók számomra némileg csalódást keltettek, főleg az illúzióromboló kevlár betétek, amelynek három alapvető funkciója van: könnyű, drága és rém randa. Ez volt az az anyag, amitől a 3 millás Laferrari is egy csóringer műanyagbelsejű Ferrari-utánzatnak hatott. Na ezek után ki lehet találni hogy egy méretes Grancabrión melyik funkció érvényesült a háromból…

Ha már itt tat, a szomszéd standon ott parkoltak az olaszok még exkluzívabb márkája, a Ferrari. Egy gyári stand, amely a legújabb Ferrarikat tudja felmutatni, sosem lesz unalmas. Ez volt az a stand, amelynél az újságírók is tucatjával álltak sorban (teljes harci díszben, mikrofonokkal, légvédelmi ütegnek beillő objektívekkel), hogy bebocsátást nyerjenek. A Ferrari pedig elhozta a legfrissebb modelljét, a Frankfurtban premierjét ünneplő Portofinót. Az egyetlen dolog ami igazán zavart a stand szélére biggyesztett 70-es szám.

Mivel ezen a hanyagul odavetett 70-es számon felül semmilyen érdemi nyomát nem láttam a megemlékezésnek. Ez elmúlt hónapok rendezvényei ékesen bizonyítják, hogy a gyűjtők a Ferrari gyári támogatása nélkül is csodálatos megemlékezéseket tudnak tartani. Sergio Marchione olyan, mint amikor egy örökösre rászakad a menő vállalkozás. Élvezi a reflektorfényt, de érezhetően köze sincs ahhoz ami a márkát azzá tette ami ma.

A Ferrari mellett egy furcsa stand kapott helyet. A Thunderpower már két éve is kiállított az IAA-n, most az 5-ös pavilonban sem vallott szégyent a díszleteivel. Mindazonáltal autóval nem nagyon tudnak szolgálni, és a hoszteszek sokadik kérdésemre sem tudtak választ adni, hogy miből is él a cég.

 

A végére hagytam a pavilon morális győztesét, a JaguarLand Rover csoport standját. Az India tulajdonú brit márkacsoport az egyik legjobb standot állította. Szinte mindenre gondoltak a vállalatcsoport szerteágazó tevékenységének rengeteg érdekes aspektusát, az aktuális palettát érdekes modellek szemléltették (pl XE sportmodell, Discovery metszete) az új modellekkel pedig közelről is meg lehetett ismerkedni.

Az XF kombi helyben például fel sem tűnt, pedig valószínűleg világpremiert ünnepelhettünk személyében is. Az igazi látványosság azonban az E-Pace volt, amely nemcsak szép, de a nagyobb tesóhoz képest is sok tekintetben előrelépés, például mintha visszatértek az utolsó remekbeszabott Jag belső (F-type) formanyelvéhez. Sokat elárul a kocsiról, hogy még záróra idején is ott fotózgatták az ázsiai mérnökök.

A legnagyobb többmárkás csarnokban több ázsiai márka is kitett megáért, nehéz igazából egy domináns márkát kiemelni, ha valami megmaradt, az a Citroen minimális és az Opel vissszafogott jelenléte. Utóbbi esetében érthető, ha nem készültek tűzijátékkal az átvétel évében, de a PSA sem vitte túlzásba, eltekintve a remekbe szabott hosztesz-felhozataltól. A Subaru premierrel és hoszteszekkel készült, meg némi műszaki oktatással, szerintem egy ennyire törpe márkától ennyi már bőven elfogadható.

Igazán példaértékű munkát az újonc Wey marketingesei végeztek. A standon szinte mindennel készültek, izgalmas és eredeti tanulmánnyal (nem túl eredeti de felettébb hatásvadász szárnyas ajtóval) dögös hoszteszekkel anyagmintát szemléltető bútorokkal, már csak a szériamodellek hiányoznak.

Számomra a Renault is csalódást keltett, pedig a stand igényes volt érdekes tanulmányokkal, bár a pszichedelikus lampionokat már vagy 10 kiállításon láthattuk. A frankfurti felhozatal része egy lakóházzal integrált jövő-autó és egy futurisztikus versenyautóval, egy alibi premierrel (Megane RS), de például az Alpine kupét el sem hozták. Lassan ez az autó válik az én privát személyes unikornisommá, Párizsban is passzolt (pedig előtte az Autoworldben és utána a Brüsszeli Autószalonon is cameózótt egyet), itt pedig állítólag egy Oltimer-központban állították ki az IAA-val párhuzamosan(?!). Nem igazán kompenzál az A110-esért de szép standot kapott a Dacia frankfurti premierverdája az új Duster. Nem tett sokkal többet a látogatók lenyűgözéséért az Opel, pedig a stand nem volt apró, és a hangulata is elment, de a csarnokban is többen lekörözték.

Az hogy miként kell elkölteni pár millió eurót a látogatók lenyűgözésére, látványosan szemlélteti a Toyota és a Lexus ikerstandja. A Lexus hozott jó pár premiert ünneplő modellt (akkor is, ha többségük facelift, mint az NX és a CT), a felhozatal legjobb hoszteszeit és a legtöbbet látványelemként felhozott luxuskupét, ezzel már szégyent nem fognak vallani.

A másik oldalon a Toyota stand is villantott pár érdekes dolgot, mint a WRC Yarist és egy fél Le Mans versenyautót. A (Porsche után szabadon) „féldisznó” már ismerős lehet Párizsból, és halálos csapdának bizonyulhat bárkinek, aki egy kicsit magasabb és szélesebb, mint az átlag. Bár a Toyota mostanában nem erőlteti meg magát új modellekkel, a C-HR újabb változatai szerintem a nyakukon lihegő konkurenciának az arcára fogja fagyasztani a mosolyt.

 A 8-as csarnok igazi morális győztese számomra a Hyundai – Kia csoport volt (kis trükkel, mert a Kia a szomszéd csarnokba költözött). Igazából idekopizhatnám a Toyotánál felhozott érveket (mínusz egy prémiummárka), de valahogy mindent egy picit komolyabb erőfeszítéssel hoztak össze. Van látványos premier, hoszteszek, izgalmas versenyautók (Neuville és Sordo WRC-je és Menu és Tarquini túraautója) vagy épp az ultraszuper VR ÉS(!) giroszkópos rallye-szimulátor. Komolyan el lehet kezdeni izgulni a Toyota Europe-nál, mert komolyan igyekeznek a koreaiak, hogy átvegyék a Toyota helyét az Európai piacon.

Az eddigiekben igyekeztem pár hasznos tanácsot adni, azoknak akik még csak tervezték a látogatást, és sikerült bemutatni két nagyobb pavilont, ahol a legtöbb importmárka és néhány érdekesség kapott helyet. Mindazonáltal a legemlékezetesebbre mindig a hazai prémiummárkák csarnokai sikerülnek. A Mercedes és a BMW egy-egy teljes épületet meg szokott tölteni az Audi pedig saját épületet szokott felhúzni a piactéren. Most hogy a kiállítás véget ért, nyugodtabban merem leírni a véleményem a végeredményről.

Nyitásnak kezdem a maradék többmárkás pavillonnal, ugyanabból az okból, amiért az előző részben sem kezdtem a hazai márkákkal. Szép a Honda standja, de ha a Mercedes vagy a BMW után érünk oda, nem fog olyan komoly benyomást tenni, és valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy miért maradt olyan sok márka távol ez évben. A BMW és a Mercedes

Az importmákák leszámolása a 9. csarnokban – Aspark, Borward, Ford, Honda, Kia, Mazda, Suzuki és Sangyyong,

A 9. Pavilonban kapott helyet a Ford, amelyről errefelé ugyanúgy azt gondolják, hogy német márka, mint az Opelről, de a németek ennél sokkal szofisztikáltabban tudnak megkülönböztetni barátot ellenségtől. A Ford egy Toyotányi helyen igyekezett is mindent villantani, szimulátoroktól érdekes díszleteken át a márka legfontosabb premierjéig. Jelenleg a Fiesta a Ford egyetlen igazán sikeres modellje, amely nem csak a márka eladásainak fő pillére, de abszolút értelemben is első a saját kategóriájában, sőt volt olyan év, hogy Európa legsikeresebb autója volt. Ford pedig egy hangulatos antológiával köszöntötte új reménységét.

A csarnokba érve az első ingerküszöb-emelés az Aspark nevű villanymeghajtású szupersportkocsi-manufaktúra nevéhez fűződött. A Mazda legnagyobb pechére csak az Aspark után jött pedig ők is készültek szép autókkal, köztük a restaurált csilliogó-villogó Cosmóval, amely alighanem az ulmi Mazda Múzeumból érkezhetett (és hopp, még egy tétel a bakancslistámra). Mellettük a kötelező újautó-tornasor, nekem talán csak a CX5 tűnt igazán újdonságnak. A Mazda ennél sokkal jobban is felkészülhetett volna, annyit Brüsszelbe is el szokott hozni.

Annál jobban tetszett a Honda standja. Igaz a Honda esetében én sokkal több gyengeséget látok a portékákban, furcsa Civic, leépített Accord, még az SUV vonal is leépülőben, mivel a hírek szerint a kulcsfontosságú új CRV-ből a modellváltás során kigyomlálják a dízelmotorokat. Ez a modell felelős a Honda eladásainak legjelentősebb részéért, ezért egy kicsit meglepett ez a hír. De az NSX II továbbra is egy ultardögös szupersportkocsi, amely tömény high tech, ugyanakkor valami megfoghatatlanul harmonikus a megjelenésében, ami kiemeli még a saját ligájában is. Az új koncepcióautó formanyelve pedig tökéletes alap lenne a kissé elszállt Civic széria alá, persze a jelenlegi óriásképernyős és első ülések helyett kétszemélyes padot bevető belső térre ráférne egy alapos átdolgozás a szériagyártáshoz.

Annál inkább érződött kiegyensúlyozottnak a Kia standja, mind a látvány, mind a premierek, mind az autók tekintetében. A Proceed concept egy korrekt tanulmány, amely nem állt messze a sorozatgyártású modelltől. A Stingert is elég korrektre sikeredett. 

A maradék térfelen a Suzuki, a Ssangyong és a Borgward osztozott. Utóbbi egy (elszállt, meg nem valósítható értelemben) érdekes tanulmányt villantott. Még mindig nem jöttem rá, miből él a cég. : )

VW csoport csarnoka: mennyiség a minőség előtt

A VW Gruppe ezúttal egyetlen csarnokban állított ki, mivel az Audi ez évben nem épített fel saját pavilont a stílusosan agora névre keresztelt piactéren (ami kábé ugyanazt jelenti, csak sokkal kúlabb). A VW csarnok azonban kifejezetten csalódást keltett. Már a sajtónapon is tömegnyomor volt, ami még jobban kiadta, hogy mennyire nem foglalkoztak a csarnok kidolgozásával .Hiányoztak az építészeti megoldások a tér felosztására vagy a szintkülönbségek, amik lehetővé tették volna, hogy átlássuk az amúgy tekintélyes gyűjteményt. Ha hasonlatot kellene keresnem, valamivel a Párizsi készültség alatt, inkább a Techno Classica szintjén képviseltette magát a csoport (persze mai autókkal). A VW összes márkája készült premierrel és érdekes tanulmányokkal, de úgy voltam vele, hogy inkább várok, amíg oszlik a tömeg, aztán valahogy nem jutott eszembe időben visszamenni.

Az egész felhozatalból a személyes kedvencem a Bugatti kis standja volt, amely több hetes heccelés után kihozta a 400km/h-s sebességet elérő (és sikerrel vissza is lassuló) Chiront, Montoyával a kormányánál. Úgy tűnik Montoya reneszánszát éli, kis híján Indycar-bajnok 2 éve, bajnokok tornája cím 2016-ban, most meg ez, pedig sokan temették már az öreget. Aki amúgy van vagy 40 éves, de így jár, aki 25 évesen lesz világbajnok : ) ). A Lambo „standja” a vicc kategóriában mozgott, mondjuk a Mclarenhez hasonlítva. A Porsche pedig a Techno Classicán is több energiát fektetett a standjába.

Az Audi ugyanazt a pszichedelikus villogó dekort hozta, ami már Párizsban sem nyűgözött le (kb mintha a Renault pszichedelikus lampionjai a Minecraftba költöztek volna). Pedig készültek rendesen új modellekkel és tanulmányokkal.

Agora: a McLaren kuckó.

Az Audi hagyományos helyén, a piactéren ez évben  a McLaren állított fel egy kisebb házikót, amelyet a sportkocsiijaival vettek körbe. Nyilván ez nem kompenzál a korábbi futurisztikus, tükrökkel trükkösen megsokszorozott, többszintes Audi-pavilonért, de azért szép dolog egy ilyen kis márkától, hogy kiállított.

A végére hagytam a legfontosabb márkákat. Általában szeretik a három német prémiummárkát együtt emlegetni, de ennek itt semmi értelme. Mivel a VW gruppe a bejáratnál hagyta a kreativitását, a BMW és a Mercedes standja messze más ligában játszanak, mint a többiek. A Mercedes és a BMW összetett, többemeletes pavilonjai kisebb országokban prémium márkakereskedésnek (sőt vezérképviseletnek) is elmennének.

  1. csarnok: a BMW csoport gyűjtőhelye

A BMW fejtágító prezentációi mintha egy tó közepén zajlanának, a beszélőt alig látjuk, körülötte egy kifutópályát alakítottak ki, ahol autók körözhetnek. Alattuk egy vezérképviseletnyi BMW parkol.

A hazaiak büszke bajnoka elég komoly felhozatallal készült, köztük egy sor tanulmánnyal, modellpremierrel és facelifttel. Tanulmánnyal. Ezek egy részét már speciális rendezvényeken bemutatták, de így élőben először láthatta a nagyközönség, és lehetett megtapogatni az X3-ast, amely a közhiedelemmel ellentétben egy elég komoly piaci tényező. Az első benyomások alapján az új X3-as sem okoz csalódást, de nem is lépett akkorát, mint a GLC. A BMW paletta tetejére érkezik az új X7, és egy új luxuskupé amelyet már láthattak máshol is a műértők. Ezekkel sajátos fogócskát sikerült játszani. Reggel még a tömeg tette lehetetlenné a fotózást a központi színpadon (amúgy pedig üresen állt az X7 privát oltára), estére pedig a nagy prezentációra készítették fel.

A földhöz ragadtabb autók (és motorok) hívei megcsodálhatják a szalonból ismerős BMW-ket egy-két színes érdekesség mellett, mint a villany Mini és a zebracsíkos I8.

A 2. számú csarnok: a Mercedes epicentruma

A túl végen a Mercedes egy sokemeletes irodaháznyi csarnokot tölt meg, ahogy minden évben. Az épületben liftek és mozgólépcsők könnyítik meg a közlekedést, három bár és két moziképernyő található. De például a Smart meg egy sor külön installáció (taxi-promóció, VR szemüveges szörf-szimulátor) vagy a Brabus standjai még nem is fértek el bent.

Persze a Mercedes nem csak a mennyiségben igyekezett kitenni magáért, de a minőségben is. Az épület tervezői tényleg mindenre gondoltak. Bár egyik sem premier, a Mercedes hozta el a legemlékezetesebb autókat. Egy éve Párizsban a Maybach kupé lopta el a showt a Renault látványbajnoknak szánt kupéja elől. Most egy picit hasonlóan járt a Mercedes premiere az AMG Project One, mert a Maybach cabriója bizony látványosabb dacára a rengeteg csúcstechnológiának, amit az AMG-be zsúfoltak. Szintén nem premier, de az az AMG GT concept gyönyörű lett.

Az épületben természetesen helyet kapott a teljes modellpaletta. És egy pár érdekesség, mint a Párizsban debütált villanyautó-tanulmány, amelyhez most Frankfurtban egy újabb tanulmány társult. Emlékezetes maradt a kvázi kabrió G klasse amely szégyenszemre jelenleg a Maybach márkanevet viszi tovább, de sokkal jobban éreztem magam a stuttgarti múzeumból ismerős C111-es kupé láttán, amely a 70-es évek egyik kedvenc autója számomra. Viszont nem tudok napirendre térni a Mercedes legerősebben promótált autója fölött, amely tulajdonképpen egy átmaszkírozott Nissan Navarra.

 A frankfurti beszámoló végül belefért két posztba, de ehhez kellett némi önuralom. Ez ugyanúgy igaz a Frankfurti Autószalonra is. Egy nap alatt, autókért sorban állva szinte lehetetlen mindent bejárni, főleg ki is próbálni egy két mutatványt (VR szimulátorokat, tesztvezetést esetleg egy-két előadást). Az IAA hatalmas és tömény, ugyanakkor igyekszik szórakoztató lenni anélkül, hogy mellékvágányra terelné a programokat, mint a Párizsi autószalon filmautós csarnoka. Az autóipari állapotokról azonban sajátos látleletet ad: a hiányzó tucat komoly márka és a helyettük kiállító erősen alibi jellegű márkák kettőssége szerintem nem fog sokáig így maradni. Vagy a takarékos hagyományos márkák vonulnak vissza, vagy a kínai start-upok tőkéje fogy el. Mindenesetre beszédes, hogy a héten nyit a franciák másodvonalbeli kiállítása a Lyoni Autószalon, amelyre a fenti 12 absztinens márka jó része delegálta az importőrét, persze nem a márkaközpont színvonalán. Az IAA tanulsága egyértelműen az, hogy rossz idők járnak a német autószalonra, de szerintem ez nem annyira egy jól megnevezhető okra vezethető vissza, mint egy sor tényező (VW botrány, európai importmárkák visszafogottsága, modellciklusok Genfnek kedveznek) kedvezőtlen együtthatására.

Azért egy ekkora poszt megérdemel egy közvélemény-kutatást. Emlékeztetőül, íme az előző rész linkje és egy galéria a kedvenceimről.

Melyik márka produkálta a legjobb standod Frankfurtban ez évben? 

 

 

 

 

 

Exit mobile version